Holch Gábor

Évezredek óta hiszünk a természeti törvények alapvető logikájában, de bízunk a véletlenben és a szerencsében is, nem beszélve a lélekről, a vallásról, a babonáról és sok más olyan dologról, amelyek külön-külön is önellentmondásban vannak, együtt pedig akármit és annak az ellenkezőjét is bizonyíthatják.

Egyenletesen kell adagolni a nyersanyagot, különben vagy a túlhajtás, vagy az üresjárat következtében túlmelegszünk és tönkremegyünk. Az emberi agynak folyamatosan megoldandó feladatokra van szüksége, különben darabokra tépi magát, mint egy üresen járatott kombájn. Nincs olyan otthon ülő ember, akit ne hajtana a kíváncsiság, hogy valamilyen akadályt le tud-e győzni. Ha mást nem, a macskát tanítja meg pitizni.

A hosszútávfutás (...) nem az egészségről, hanem az ambícióról szól.

Valójában minden kaland magáról a kalandozóról szól: a körülöttünk lévő világ becserkészésével, legyen szó hegyekről, emberi közösségekről, tárgyakról vagy másodfokú egyenletekről, valójában magunkat fedezzük fel: félelmeinket és vágyainkat, határainkat és készségeinket.

Hányan gondoltuk azt, hogy egy kocsi, lakás, emberi kapcsolat vagy kinevezés meghozza majd a rég várt boldogságot, hogy azután rájöjjünk, ugyanazok vagyunk, mint előtte, csak a körülményeken változtattunk!

Aki hosszú évekig járja a világot, az hazatérve mindig egyfajta fordított kultúrsokkot él át, legyen szó egyhetes látogatásról vagy tartós hazatelepülésről. Az idegenből hazaérkező meglepődik vagy bosszankodik olyan dolgokon, amit az otthoniak észre sem vesznek. Máskor pedig a rokonok és régi barátok hüledeznek a hazatelepülő külföldön kialakított szokásait látva. Hogy a megrázkódtatás milyen erővel sújt le mindkét félre, az főleg a hazai kultúra egzotikumán és intenzitásán múlik. A magyar pedig különleges és egyéniségét markánsan őrző nép.

Ha lélekben nem állunk készen, akkor könnyen előfordulhat, hogy az első ellenérvet kifogásként magunk elé tartva visszasomfordálunk.

A kiszolgáltatott pillanatokban mindig van mellettünk valaki, aki eljátssza az autósoktató vagy a tündérkirálynő szerepét, ha hajlandók vagyunk az illetőt észrevenni.

A kiegyensúlyozott, boldog és szakmailag sikeres élet titka éppen az, hogy hagyjuk magunkat a természetes beállítódásunk megszabta mederben haladni, ahelyett, hogy azon töprengenénk, hogyan felelhetünk meg mások várakozásának.

A világon mindenki tehetséges valamiben, és a kérdés csak az, van-e türelme addig keresgélni, amíg kiderül számára, hogy miben emelkedik ki az átlagból.

Döntő pillanatokban a teljes összeomlástól rettegni természetes emberi reakció. Aki állt már színpadon, attól nyugodtan meg lehet kérdezni, milyen gondolatok cikáztak az agyában a fellépést megelőző percekben, órákban és napokban. Az egyetlen kiszemelt egyedre mereven bámuló pillantások kereszttüze az evolúció során túlélésre szakosodott agyunk számára olyannyira fenyegető minta, hogy az ilyen helyzetnek kitéve az ember szó szerint az életéért retteg.

A másoknak megszavazott bizalom egyfajta önbeteljesítő jóslat: akár azzal a feltételezéssel fordulunk valaki felé, hogy megbízhatunk benne, akár úgy, hogy át akar verni, előbb-utóbb igazunk lesz.