Henri-Frédéric Amiel

Az emberiség jótevői azok, akik nagyban gondolkoznak róla; de az urai és bálványai azok, akik hízelegtek neki és megvetették, akik elnémították, lemészárolták, vakbuzgókká tették, kihasználták.

Készítsd el gondolataid és szíved végrendeletét, ez a leghasznosabb, amit tehetsz.

A befejezetlen munka csak hiábavaló munka.

A cselekvés szempontjából semmi sem olyan hasznos, mint egy korlátolt elme, erős akarattal párosulva.

Az egyén annyit ér, amennyit a hite.

Az álmodozás (...), lágy és termékenyítő, ezernyi alvó csírát ébreszt bennünk. Játékosan anyagot gyűjt a jövőnek, s képeket a tehetségnek.

Legbelül minden a lélek egyetlen elemének, a reménynek meglétén vagy hiányán múlik. Az ember minden cselekedete, minden vállalkozása feltételezi azt az élő reménységet, hogy Benne eléri reménye végső célját. Ha kialszik ez a remény, tettei értelmetlenekké, szétszórtakká és bizonytalanokká válnak, akár a magasból lezuhanó emberé.

A sors kétféleképpen is elpusztíthat minket: ha nem teljesíti be a vágyainkat, vagy ha teljesíti azokat.

Minél jobban szeretünk, annál mélyebben szenvedünk.

Csak az erőfeszítésben lelünk nyugalmat, mint ahogy a láng csak az égésben leli létét.

Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.

Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni!

Mondd meg, mire vagy büszke, s én megmondom neked, mi az, ami nem vagy.

Az elemzés megöli az ösztönösséget. A mag, ha lisztté őröljük, nem csírázik, és nem sarjad ki többé.

Szabadságunk, ha bölcsen értelmezzük, csak önkéntes engedelmeskedés az élet egyetemes törvényeinek.