Helen Keller

A vakságnál csak az rosszabb, ha van látó szemünk, de nincs jövőképünk.

A biztonság mítosz. Nem létezik. A veszély kerülése hosszú távon nem biztonságosabb, mint egyenesen szembenézni vele.

Nem akarom azt a békét, amely elhozza az egyetértést. Azt az egyetértést akarom, amely elhozza a békét.

Egy vagyok csak, de mégis vagyok én is egy. Nem mindent tudok, de csak tudok valamit én is. És nem tagadom megtenni azt, amit tudok.

A Biblia olvasását jóval előbb kezdtem, mintsem meg tudtam volna érteni. Most furcsának találom, hogy lehetett még olyan idő is életemben, amikor lelkem nem fogta föl csodálatos összhangját.

A Biblia mély és vigasztaló szelleméből megnyugvást nyerünk attól, hogy a "látott dolgok ideig tartók, a nem látott dolgok örökkévalók".

Életünknek vörös betűs napjai azok, amelyeken olyan emberekkel találkozunk, akik lelkesíteni tudnak, mint valamely hatásos költemény, olyanokkal, akiknek kézszorításából őszinte rokonszenv érzik, akinek édes és gazdag kedélye a mi sóvárgó és türelmetlen lelkünkbe isteni megnyugvást lehel. A sok baj, izgalom, fáradság, amiben majdnem elmerültünk, eltűnik, mint valamely kellemetlen álom és fölébredve új szemmel nézzük, új füllel hallgatjuk Isten valódi világának szépségét és összhangját. Azok a komor és lehetetlennek látszó dolgok, amelyekkel minden nap találkozunk, egy pillanat alatt derült reménységgé változnak át.

Soha nem a pesszimisták fedezik fel a csillagok titkait, nem ők hajóznak el a feltérképezetlen világokba, és nem ők nyitnak új távlatokat az emberi szellem számára.

Tiszteld minden ember hazáját, de szeresd a magadét.

Három dologért adok hálát Istennek minden nap: azért, mert megengedi, hogy megismerjem munkáját; azért, mert a sötétségben meggyújtotta számomra a hit lámpását; és legfőképp azért, mert vár rám egy másik lét tele életörömmel, virágpompával és mennyei dallamokkal.

Aki az igaz felismeréshez akar jutni, a nehézségek hegyét egyedül kell annak megmásznia.

Az élet vagy vakmerő kaland, vagy semmi.

Sohasem tapasztalnánk meg a bátorságot és a türelmet, ha az élet csak örömökből állna.

Az emberi tapasztalás bámulatos gazdagsága nem szerezne annyi örömet, ha nem kellene korlátokat leküzdenünk. A csúcsra érés feleannyira sem boldogítana, ha nem kellene sötét völgyeken is áthaladnunk.

Sok embernek téves elképzelése van arról, mi is az igazi boldogság. Ezt nem önelégültséggel érhetjük el, hanem valamely érdemes cél iránti hűségünkkel.