Genki Kawamura
1979. március 12. — japán forgatókönyvíró, rendező és producer
Ahhoz, hogy megkapj valamit, egy másik dolgot el kell veszítened... az emberek semmit sem akarnak elveszíteni, amikor kapnak.
Az élet véget ér valamikor. Amíg az utolsó napunk elérkezik. Csináld azt, amit akarsz!
A mobiltelefonok mintegy húszéves színre lépésük óta uralkodnak az emberek felett. Nem kellett húsz év, hogy megtudjuk, nélkülük is megvoltunk ugyan, mégis úgy uralkodnak felettünk, mintha erre lenne szükségünk. Az ember feltalálta a mobiltelefont, de ezzel együtt feltalálta az aggodalmat is, amelynek nincs mobilja. Lehet, hogy ilyen lehetett, amikor a levelet feltalálták. Ugyanúgy, akár az internetet. Amikor az emberek létrehoznak valamit, valami mást el is veszítenek.
Miért van az, hogy az emberek olyasmit várnak el másoktól, amikre maguk sem képesek?
Sok kegyetlen dolog van ebben a világban. De szinte ugyanannyi gyönyörűség is van benne.
Amikor a szerelmünk elkezdődött, nem tudtam elképzelni azt a napot, amikor egyszer mindez véget fog érni. Amikor boldog voltam, úgy éreztem, hogy ő is ugyanilyen boldog. Egyszer azonban eljön az az idő is, amikor minden megváltozik. Te még boldog vagy, de a partnered már szomorú.
Az ajándék "olyan dolog", amelynek önmagában nincs jelentősége, "abban az időben" kap értelmet, amikor a kiválasztásakor elképzeljük a másik örömteli, boldog arcát.
Az Élet, ha közelről nézzük, tragédia, de messziről komédiának látszik.
Van valami, ami ugyanolyan elkerülhetetlen, mint a Halál. Ez az Élet.
Az emberek nem halnak meg, ha van vizük, ennivalójuk és fekvőhelyük. Másképpen szólva, tulajdonképpen ezen a világon minden jó, akár létezik, akár nem.
Sok olyan ember van a világon, aki el akarja adni a lelkét az ördögnek. A probléma csupán annyi, hogy egyre kevesebb az ördög, aki szeretné megvásárolni.
A nagy erőfeszítés nagy felelősséggel jár.
Ha ránézel egy polcra, akkor tudod, hogy biztos meg fogsz halni, mielőtt azt a sok filmet végignéznéd. Meg nem nézett mozik, el nem fogyasztott ételek, meg nem hallgatott zenék. Ha így gondolkodunk, akkor a jövővel kapcsolatos megbánás a halálunkkal együtt úszik el.
Az élet a stáblista után is folytatódik. Szívből remélem, hogy valakinek az emlékeiben az életem tovább szövődik.
Facebook
Pinterest