Eötvös Loránd
1848. július 27. — 1919. április 8. magyar fizikus
Amint nincsen e földön két egyforma falevél, úgy nincsen két egyforma beteg, vagy két egyforma peres ügy, s azért az orvostól, az ügyvédtől többet kell kívánnunk, mint azt, hogy mások tudománya által alkotott mintákat alkalmazzon, szükséges, hogy a magáéból is tudjon hozzá valamit adni.
Az élet gyakorlatában ügyességre nem taníthat semmiféle iskola, annak iskolája csak maga az élet.
A történelem, mikor a múltra veti fényét, a jelent is megvilágítja.
A tudósok tanítása annyiféle, a hány a tudomány és a hány maga a tudós, az egyik a részletekbe mélyed, a másik inkább általános tételekkel foglalkozik, az egyik szaval, a másik diktál, az egyik kísérletez, a másik dedukál, egy mintára szabni valamennyit lehetetlen és nem is szabad, mert értéket e tanításnak épen annak egyéni jellege ad.
A tudomány mvelése és tanítása, nem mondom hogy érdemesebb, de egészen másnemű foglalkozás, mint az úgynevezett hivatalos ügyek szabályszerű elintézése. Ki lehet azt talán pontosan számítani, hogy valamely hivatalnak bizonyos aktahalmaz feldolgozására hány hivatalnokot, hány órán át kell foglalkoztatnia, de megoldhatatlan feladatnak tartom azt meghatározni, egy nemzetnek hány tudósra és tudósainak hány órai munkájára van szüksége arra, hogy a tudomány áldásait magáévá tegye.
A gondolkozásban önállóságot csak az olyan tanárnak tanítása adhat, a ki maga önállóan gondolkozik.
Az egyetem olyan virágoskert legyen, melyben minden polgárának minden órában kijut a virág.
Nem a régi emlékek tömjénezésében, hanem a megkezdett munka folytatására vállalkozó buzgalomban nyilvánul az ifjúnak kegyelete.
Nem az a feladat, hogy minden hallgatónknak mást, hanem az, hogy mindegyiknek eleget adjunk.
Nem olyan mesterség az a középiskolai tanárság, melyen a tanítás módjára előírt szabályok szolgaszerű alkalmazásával boldogulni lehetne.
Minden természettudósnak bizonyos mértékben fizikusnak kell lenni.
Amire elég egy megbízható embernek szava, azt ne tegyük mindig egész testületek tanácskozásának tárgyává, s amit egy sorban megírhatunk, azt ne fejtegessük egész ívekben.
Nem a tölgyfa felelős, ha bitófát faragnak belőle.