Eötvös József

Ma vagyok 53 éves. Ily korban születésnapunk komoly gondolatokat hoz magával. Az életnek nagyobbik fele eltelt, mennyi s mi marad még hátra? Kevés öröm - mert hisz azokat végzetünk, talán, hogy az élethez kedvet csináljon, mind kezdetére tevé -, de mi egyéb?

Csak egy orvossága van a szerelemnek: a házasság.

Hervadva húll már a levél a fáról, És elszállt a virágok illata: Igy tűn el az öröm, csak múlt bujáról Meg nem feledkezik a szív soha.

A viszony az ész és szív, az elme s kedélyünk között ahhoz hasonló, mely a melegség és a világosság között létezik. Annyira együtt nyilatkoznak többnyire, hogy látszó különbségek mellett mégis azon gondolatra jutunk, nem ugyanazon egy kútfőből erednek-e?

Mely a hazáért élt, a hű kebel, Földjét termékenyítve hamvad el; És szelleme a sír körűl marad, Tettekre intvén az utódokat.

A gyermekre minden hat, s mentül különbözőbbek a hatások, annál inkább várhatjuk, hogy kifejlődése ferde s egyoldalú nem lesz. Az életre csak élet által neveltetünk, s aki hiszi, hogy a gyermeket elvek és szabályok által életrevalóvá képezheti, egy cseppel sem józanabb annál, ki valakit szárazon tanít úszni.

Lennék féreg, melynek látköre Egy fának árnyán túl nem terjede, Melynek, hogy éljen, csak egy nap jutott, Csak egy korányt és alkonyt láthatott. Lennék bármi - felhő vagy fergeteg, Féreg vagy tölgy - csak ember ne legyek!

Virágokat nyújt a szerelem, a barátság - ha jó ember barátunk - gyümölcsöket.

A hold csak gyenge visszatündöklése a napnak, és mégis sokszor emennél inkább gyönyörködtet; így vagyunk az igazsággal is: gyenge visszatűnése inkább boldogít sokszor magánál az igazságnál.

Életünkben csak egyet tudunk bizonyosan, azt, hogy meghalunk - s már ez is vigasztaló.

Sok ember csak akkor mutat erőt, ha valamely gyengesége forog kérdésben.

A gyermek kis szívében éppen annyi, sőt több öröm fér meg, mint a férfiúéban. De kár, hogy szívünk csak azért nő, hogy üresebbé váljék.

Aki a tudomány körében semmi újat nem talált is, hanem mindig csak azon ösvényen tartotta magát, melyen előtte mások jártak, legalább azáltal érdemli utódainak köszönetét, hogy az ösvényt, melyet használt, tágasabbá és járhatóbbá tette.

Este minden tárgy nagy árnyékot vet, csakhogy akkor árnyék után nem vágyódunk többé. Így járunk sok dologgal, melyet ifjú korunkban kívántunk.