Émile Ajar

Sehol nincs ott az aláírása, nem adta beleegyezését, hogy annyi idős, amennyit az élet ad.

Ha az ember úgy szeret, ahogy lélegzik, azt mindenki légúti betegségnek gondolja.

Nem tilthatja meg egy idős embernek, hogy élete alkonyán az emlékek örömére házassági hirdetéseket olvasgasson. Betelepszik a fotelba, szivarra gyújt, olvasgatja az egymást kereső rokon lelkek üzeneteit, és mosolyogva ingatja a fejét, hogy ej, ezek a fiatalok, vagy valami hasonló. Az mindenkinek megnyugtató, ha látja, hogy még vannak, akik nem adták fel, és még próbálkoznak. Jót tesz az öregkori derűjének.

Ha hibát keresel, hibát találsz.

Az élet számlát nyit mindenkinek, de nem adja ingyen, fizetni kell a hitelt.

Az életnek van sok a kontóján, és mégis tőlünk követeli a törleszkedést.

Az élet egy jó nagy kukkoló. Kifigyeli, ha boldog valaki.

Az emberek nem tudják megérteni, hogy lehet valakit szeretni, aki pedig nem érdemli meg. (...) Csak hát az a helyzet, hogy a szerelemben nincs értenivaló, úgy van, és kész, nem lehet ellene tenni. A szerelemben nincs számolgatás.

Amikor fiatal az ember, nem gondol bele, hogy egyszer majd öreg lesz. Messze van, nem terjed addig a fantázia.

Vannak korok, időszakok, amikor nem szabad túlságosan igényesnek lenni, és azért is hálásnak kell lenni, ha valaki nem követ el valamit ellenünk.

Ha nincs emberség az emberben, akkor élni se bír.

Az emberek mindig a szemükben a legszomorúbbak.

Amédée úr (...) közölte a szüleivel, hogy nemsokára visszamegy Nigerbe, gazdagon és tisztelettel övezve. Ahogy most visszagondolok rá, úgy érzem, maga is elhitte, amit mondott. Sokszor észrevettem, hogy az emberek a végén el is hiszik, amit mondanak.

Ha legközelebb kutyám lesz, már pólyás korában magamhoz veszem, így aztán jó sok időm lesz elveszíteni.

Nem lehet mindent ugyanazon a szemüvegen keresztül nézni, ott vannak a vízilovak meg a teknőcök, azok sem olyanok, mint mások.