David Levithan

A rossz dolgokban hiszünk (...) és ez zavar a legjobban. Nem a hit hiánya, hanem a rossz dolgokba vetett hit. Értelmet keresel? Az értelem kívül van. Átkozottul jók vagyunk a rossz értelmezésében.

Nincs különbség a vágy és a szerelem fajtái között. Nem a neme, hanem az egyénisége alapján szeretek bele valakibe. Tudom, hogy egyesek ezt nehezen értik meg, számomra azonban nyilvánvaló.

Ha valakinek a szépsége vitathatatlan, akkor ő maga, és a megnyilvánulásai is megkérdőjelezhetetlenné válnak.

Nem vakít el a múlt perspektívája, és nem befolyásol a jövőé sem. Kizárólag a jelen érdekel, mert az a végzetem, hogy a jelenben éljek.

Közönséges halandó sem mérheti fel ép ésszel létezésének értelmét. Egy idő után egyszerűen csak el kell fogadni, hogy vagyunk. Képtelenség megfejteni, hogy mi okból. Elméleteket persze gyárthatunk, de bizonyíték sosem lesz rá.

Mindenki azt szeretné, ha rendben mennének a dolgai. Nem kívánunk magunknak fantasztikusakat, hihetetlent, vagy valami kiemelkedőt. Boldogan megelégszünk azzal, ami csak egy kicsit is oké.

A reményt megmérgezi a kétség, a kétséget pedig újraszínezi a remény.

Sok mindent megtudhatunk valakiről a történeteiből, de abból is, ha megfigyeljük, hogyan énekel, leengedi-e a kocsiban az ablakot, a térképről vagy a környezetéből tájékozódik, és vajon érzi-e az óceán illatát.

Amikor szerelembe esünk, úgy érezzük, mintha a mögöttünk lévő évszázadok és generációk összefogtak volna az érdekünkben, hogy ez a találkozás itt és most létrejöjjön. Bármilyen furcsán hangozzék is, az ember a szívében, a csontjaiban hordozza a megérzést, hogy az univerzum és az idő minden egyes darabkája, az összes titkos nyíl mind erre a helyre irányított, ahová most végre megérkeztél, és ahol mindig is lenned kellett.

Az emberek magától értetődőnek veszik a szerelem örökkévalóságát, csakúgy, mint testi mivoltuk állandóságát. Nem ismerik fel, hogy a legklasszabb dolog a szerelemben annak folytonos jelenléte. Ha egyszer sikerült létrehoznod, hozzáad valamit az alapokhoz, amire támaszkodni tudsz az életben. De ha hiányolnod kell a személyes jelenlétet, nem támaszkodhatsz rá.

Vannak emberek, akiknél a testük átveszi az irányítást az életük felett. A test igényei, sürgető szükségletei diktálnak. Fogalmuk sincs róla, hogy jószerivel beadták a kulcsot.

Ha valakivel már egy éve együtt jársz, az jelentheti azt, hogy szereted... de azt is, hogy csapdába kerültél.

A vallásban (...), higgyünk akár Jézusban, Jehovában vagy Allahban, mindannyian ugyanazt a dolgot keressük. Valamilyen oknál fogva azonban az emberek a 2%-nyi különbségre koncentrálnak, és nagyjából ez minden baj forrása a világon.

Amíg kicsi vagy, nem igazán számít, ki viseli a gondodat, mindaddig, amíg rendesen csinálják.

Ha úgy érezzük, megtaláltuk valakiben életünk értelmét, egyben csapdába is kerülünk: minden más aspektusa az életnek értelmetlenné válik.