Daniel Gottlieb

Ha kesztyűs kézzel bánunk egymással, sosem férkőzünk egymás közelébe, sosem jutunk el odáig, hogy őszintén feltárjuk az érzéseinket azoknak, akiket a legjobban szeretünk.

A harag mérgező is lehet. Akár jogos, akár nem, idővel keserűség és jogos felháborodás lesz belőle, végül megmérgeznek minket tulajdon érzelmeink.

Ha jól érzed magad a bőrödben, és nem azon töprengsz folyton, hogy milyennek kellene lenned, akkor jóval magabiztosabb leszel.

Aki mindenáron meg akar változni, beszűkül. Minél kritikusabban kezeli önmagát, annál inkább csak önmagával van elfoglalva.

Úgy érzem, mintha prizma lenne a lelkem (...), és a körülöttem lévő emberek csak egyetlen színt látnának. De senki nem látja a prizmát.

A gyerekünkbe vetett hit nem azt jelenti, hogy higgyünk töretlen sikerében, abban, hogy sohasem vall kudarcot - mert kudarcot vall. És abban sem tanácsos hinni, hogy nem hoz majd ostoba döntéseket - mert hoz. Úgy értem a hitet, hogy higgyünk gyerekünk rugalmasságában.

Az évek múlásával megtanultam, hogy az ember jobban érzi magát, ha ott van, ahová tartozik, mint ha mindenáron olyan helyre törekszik, ahol nem lehet önmaga.

Ha el akarunk engedni valamit, amiben mindig hittünk, akkor vakon bízva kell fejest ugranunk - az ismeretlenbe. Az hát a legfontosabb, hogy higgyünk saját lendületünkben és rugalmasságunkban. Ha sikerül, új lehetőségek tárulnak fel előttünk.

A szeretet befogad, mint egy nyitott szív, nem követel, nem tart igényt semmire. Szívesebben jön, ha vágyaink elcsendesülnek, ha kevéssel beérjük, és ha megbékélünk a gondolattal, hogy bár nem lesz mindig velünk, amit szeretünk, de ebben a pillanatban velünk van.

Minél kevésbé ragaszkodunk bármihez, annál könnyebben tudunk szeretni. Ahol a szeretet lakik, ott már nincs szorongás, vágy, remény vagy neheztelés.

Párkapcsolatban igen gyakori, hogy valamelyik fél azért próbálja megváltoztatni a partnerét, mert szeretné visszahozni a kapcsolat elején tapasztalt sziklaszilárd érzelmi biztonságot, és újra önfeledten imádni a másikat.

"A szerelem mindent megváltoztat (Love changes everything)". Akár adják, akár kapják a szerelmet vagy a szeretetet, akár megígért, de később elárult szeretetről van szó - vagyis bárhonnan nézzük - mindent megváltoztat. És nincs mélyebb a tiszta, nyíltszívű, önzetlen szeretetnél.

Gyakran mindent elkövetünk, hogy a világ elől eltitkoljuk a kiszolgáltatottságunkat, és ehhez komoly színjátszásra van szükség.

Ha fáj valamid, keresd azoknak az embereknek a közelségét, akik szeretnek, és akik elviselik a fájdalmadat anélkül, hogy ítélkeznének vagy tanácsot adnának. Ahogy múlik az idő, egyre kevésbé fogsz a tegnap után sóvárogni, és egyre inkább odafigyelsz arra, amit a ma nyújt.

Alapjában véve jó ember vagyok, vagy nem vagyok elég jó? Eleve bennem van a jóság, vagy az olyasvalami, aminek eléréséért keményen meg kell küzdenem? (...) Ha komoly probléma merül fel, összeomlok, vagy nekiveselkedem, hogy megoldjam? Szenvedő típus vagyok, szeretetre méltó vagy másokon élősködő? A válaszok, amelyeket ezekre a kérdésekre adunk, formálják, alakítják a térképet, amelyet lelki "zsebeinkben" magunkkal hordunk. Belőlük alkotunk képet arról, hogyan működik a világ, milyenek az emberek, kik vagyunk, mit fogunk és mit nem fogunk megkapni életünk során.