Czakó Gábor
Mindenki, aki gondolkodott már, tudja, hogy milyen távoli kapcsolat lehetséges csupán szavaink és gondolataink között, a legványadtabb eszmének is szűk a legkövérebb szó, a legpontosabb mondat is valami más.
A kultúra a világ működéséről és működtetéséről szóló közös tudás.
A kultúra hangja a csönd. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hangja. A giccs hangja a zaj. A kultúra megrendít, a giccs megőrjít. A kultúra katartikus, tisztít, a giccs szennyez. A kultúra tétje az üdv, a giccsé a bevétel. A kultúra a közösségben terem, a giccs a tömegben.
Az ember az egyetlen lény, aki szellemi alapokon áll, aki képes az öröklétre - gondja-öröme ott gyökerezik. Akkor is, ha nem tud, vagy nem akar tudni róla.
A kultúra az időt nem ismeri. A versenyt sem, a piacot sem, még kevésbé a haladást.
Aki igazságban él, az képes szembeszállni a rosszal.
A jó olykor elhiszi, hogy a benne működő önérték nem szorul segítségre, mert a gonosz nem talál fogást rajta, ezért előbb-utóbb elkotródik. Magától. Ha ebbéli hitében sokáig ringatja magát, akkor máris vesztett, mert a jóként piacra dobott akármi gyakorta silány és romlott, és fogyasztója is "azzá lesz, amit eszik". Önteltségében hiába képzel magáról akármit!
A szellemi tudás befogadásának lélekállapota az alázat, módja az átélés. A létezés, vagy ha úgy tetszik, önmagunk mélységének átélése: innen már nincs hova süllyedni. Itt már nem véd sem hatalom, sem pénz, sem szerep, sem hírnév. Még a hazugság sem.
A féligazság nem az igazság fele, még csak nem is a hazugság fele, hanem olyasvalami, amiben az igazságból mákszemnyi sincsen - fenékig hazugság.
Isten léte nem hit kérdése. A hit Isten megtapasztalása, megérzése, megismerése, amennyire emberileg lehetséges, de az ő léte nem attól függ, hogy hiszünk-e benne vagy sem, ő akkor is lesz, ha úgy adódna, hogy senki sem hinne benne. S mindannyian, hívők és hitetlenek, kétkedők és vívódók, versenyzők és lemaradók oda fogunk befutni egyszer az ő széke elé.