Claudia Gray Claudia Gray

Szeretlek. (...) És ez azt jelenti, hogy nem csak a szép dolgok miatt vagyok melletted. Itt vagyok, bármi történjék.

Jövő héten ilyenkor úgy fog tűnni, mintha egyetlen pillanatot sem töltöttünk volna együtt. De most úgy terült el előttünk a hétvége, akár a csillagokkal teli égbolt, és nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz ezután. Az csak tönkretette volna. Csak az itt és most számított.

Soha ne érd be kevesebbel, mint amit valójában akarsz! Soha ne légy senkivel, akit nem szeretsz igazán!

A tudat, hogy valaki törődik velem, olyan volt, mint két hónapnyi didergés után egy finom, meleg takaró.

Mindenki magányos. (...) Nem szabad elfelejtenünk, hogy egyszerre csak egy napot élhetünk. Nem aggódhatsz a múlt vagy a jövő miatt. A boldogság a mostanban van.

Emlékezhetsz... Arra emlékezhetsz, milyen volt élni. Milyen volt élvezni a napfényt, és nem csupán elviselni. Milyen volt lélegezni, és felfrissülni, felébredni, nem csak tátogni, ami csak egy rossz szokás. Arra emlékezhetsz, hogy milyen volt felsóhajtva megkönnyebbülni. És a sírás! Amikor sírtam, elmúlt a szomorúság, most meg csak gyülemlik bennem, és csak kavarog, kavarog, amíg azt sem tudom, ki vagyok!

Amikor felnézek az égre, én nem figurákat látok. (...) Azok ott az előttünk eltávozottak lelkei, akik figyelnek minket.

Elvesztem az emlékekben. Még ha úgy is kell töltenem a napjaimat, mintha nem vágyakoznék utána, attól még hű maradhatok hozzá és a közös emlékeinkhez. Nem számít, milyen sok időt töltünk külön, ha erős maradok. Nem szabad azon tépelődni, hogy mi nem történhetett meg közöttünk, inkább arra kell emlékezni, ami már megtörtént.

A szerelem rosszra csábít. Gyakran csak ideiglenes, mindazonáltal a szerelem a legelképesztőbb dolgokra képes rávenni egyébként ésszerűen viselkedő élőlényeket.

Könnyen előfordulhat, hogy egy percre félrenéz az ember, és aztán rádöbben, hogy a ruhái több tíz éve kimentek a divatból, vagy nem hogy nem tudod, mi történik a világban, de nem is érdekel.

Visszatekintve elkerülhetetlen volt az elválásunk. De még mindig hiszem valahol mélyen, legbelül, hogy bennünket egymásnak teremtettek.

Tudtam, hogy csodálnom kellene a bagoly vadásztehetségét, de nem tudtam nem sajnálni az egeret.

Az önismeret mindig jobb, mint az önkontroll.