Christopher Paolini

Még mi, akik nemrég kölykök voltunk, még mi sem menekülhetünk az idő könyörtelenségétől. Így a nemzedékek elmúlnak, hamarosan rajtunk a sor, hogy gyermekeinket elküldjük a világba, hogy elvégezzék a munkát, amit el kell végezni.

A nap egyre járja útját kelettől nyugatig, a hold követi, jön egyik nap a másik után, és cseppet sem törődnek az életekkel, amelyeket sorra elmorzsolnak.

Legnagyobb boldogságukat nagyon egyszerűen le lehetett volna írni: nem voltak többé egyedül. Mi jobb annál, mint azzal lenni, aki szeret, aki tökéletesen megért, aki nem hagyna el a legnagyobb bajban sem? Létezhet értékesebb kapcsolat?

Honnan tudhatnám, melyik vallás az igaz vallás? Csak mert valaki vall valamilyen hitet, az nem szükségszerűen jelenti az igaz ösvényt... Talán nincs is olyan vallás, amelyben benne lenne a teljes igazság. Talán minden vallás tartalmazza az igazság részeit, és a mi feladatunk, hogy felismerjük ezeket a töredékeket, és összeillesszük őket.

Bárcsak félredobhatná kételyeit, félelmeit! Mennyire szerette volna hinni, hogy akármilyen rettenetesnek tűnjön is gyakran a világ, az élet több az összevisszaságnál!

Mindig óvatosnak kell lenned, mert minden ügyességeddel együtt sem láthatsz előre, és nem védhetsz ki minden csapást, amit a balsors rád mér.

Az erőszak pusztító mérgének egyetlen ellenmérge, ha békét találsz magadban. Nehéz hozzájutni, de megéri a fáradságot.

Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.

A balszerencse mindig ahhoz érkezik, aki várja. A trükk az, hogy a szerencsétlenségek szüneteiben az ember megtalálja, aminek örülhet.

A halál része az emberéletnek. Ez vezet minket. Ez formál. Ez őrjít meg.

Abban ugye egyetértünk, hogy a könyveknek ott a helyük, ahol a legnagyobb szükség van rájuk, és nem porosodnak olvasatlanul egy elfeledett polcon?

Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem... de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik.