Christopher Moore

Ez az ijesztő a reményben. Ha túl sokáig hagyod pörögni, hitté erősödik.

Az ember életében előfordul, hogy arccal lefelé lebeg a bajok tengerében, és ahogy a remény elbugyborékol belőle, azt kérdezi magától: hogy a redvába kerültem én ide?

Ha az ember lánya egyedülálló egy nagyvárosban, meg kell tanulnia rögtönözni.

Minden pasast le lehet szűkíteni arra, hogy mit akar és mitől fél.

Csak alkatrészek vagyunk egy önmagát építő, fejlődő gépezetben, ami az emberi lelket akarja összezúzni.

Az ember múltja néha kő a nyakában, és olyan mélyre lehúzza a sötétbe, hogy ha nem találja meg azt a pillanatot, amikor meg tud szabadulni tőle, soha többé nem látja meg a napfényt.

Amikor valaki visszatér a halálból, általában kicsit jobban tiszteljük.

Az ember nem tehet az ízléséről.

A bétahím szinte mindig remek apa. Általában megbízható és felelősségteljes, az a fajta, akit egy lány (...) a gyerekei apjának szeretne. (...) Miután pár alfahím már kidobott téged a járdára, kellemes kompromisszumnak tetszik a gondolat, hogy egy olyan fickó karjában ébredj, aki istenít (...), és aki mindig ott lesz neked, még akkor is, amikor el sem bírod viselni.

A hit nem intelligencia kérdése, hanem a képzeleté. Ahányszor új metaforával írod le a mennyek országát, a metaforát látják: a mustármagot, a mezőt, a kertet, a szőlőskertet. Mint amikor a macskának mutatsz valamit, az is csak az ujjadat nézi, nem azt, amire mutatsz. Nem kell nekik érteni, csak hinni, és ők hiszik. Úgy képzelik el a mennyek országát, ahogy kell, nem muszáj érteniük, már bennük van, csak hagyni kell. Képzelet, nem intellektus.

Igazad van, nem tanítottalak meg semmire. Nem tudtalak megtanítani semmire. Amit tudnod kellett, már mind ott volt, csak a szó hiányzott hozzá. Egyeseknek az kell, hogy Kálí vagy Síva megsemmisítse a világot, hogy az illúzión átlátva megpillantsák magukban az istenit. Másokat Krisna űzi olyan helyre, ahol felfogják a bennük lakozó örökkévalót. Megint mások csak úgy veszik észre az Isteni Szikrát magukban, ha rájönnek, hogy a szikra minden dologban megvan, és így meglelik a rokonságot. Ám csak mert az Isteni Szikra mindenben megvan, attól még nem mindenki fedezi fel.

Az Isteni Szikra végtelen, a hozzá vezető út nem. Az út kezdete a szó.

Bhagavad-gítá mondá: nekem egyforma minden élő; nem gyűlölök, nem szeretek. De akik állhatatos szeretettel tisztelnek, azok énbennem vannak, és én őbennük vagyok.

A félelem onnan jön, hogy megpróbálunk a jövőbe látni (...). Ha tudod, mire számíthatsz, nem félsz.

A Tao három ékköve: könyörület, mértéktartás és alázat. Boldizsár azt mondta, a könyörület bátorsághoz visz, a mértéktartás nagylelkűséghez, az alázat pedig a vezetéshez.