Carlos Ruiz Zafón

Az élethez a reményen kívül nem sok kell.

Az élet megtanította: a biztosnak hitt dolgok is csupán illúziók, és sok lecke van, amit nem érdemes megtanulni.

A nagyravágyás rövidlátóvá teszi az embert.

Aki nem tudja, merre tart, az sehová sem érkezik meg.

A legvalóságosabb dolgok olykor csak a képzeletben léteznek.

A félelem a józan ész jele. Csak a kötözni való bolond nem fél semmitől.

Ebben a nyamvadt világban semmi se ér egy hajítófát sem, ha nem oszthatjuk meg valakivel.

Amilyen ősi, oly biztos e tapasztalat: mondd meg, mivel dicsekszel, s én megmondom, mi hiányzik leginkább belőled.

Apám nem szerette a sírást. Úgy gondolta, az ember sohasem másokért sír, mindig saját magáért.

Nem bízom azokban, akik azt hiszik, sok barátjuk van. Csak azért hiszik, mert nem ismerik az embereket.

Mi emberek, hajlamosak vagyunk rá, hogy bármit előbb elhiggyünk, mint a valóságot.

Minél üresebb az élet, annál gyorsabban múlik az idő. A jelentéktelen sorsok úgy suhannak el az élet apró szépségei mellett, mint azok a vonatok, amelyek nem állnak meg minden állomáson.

Az idő minden sebet meggyógyít, csak épp igazságot nem szolgáltat.