Idézetek a titokról
Vannak olyan álmai, tudom, amelyeket elhallgat előlem. Nem is akarom ismerni őket. De azt mondom, élje meg ezeket az álmokat, játssza végig őket, építsen nekik oltárokat.
Sose mondjon el mindent az udvarlójának! Egy férfi sose legyen túlságosan biztos a dolgában!
Amit titkol az ember, arról nem beszél. De más dolgokról talán többet is mond a kelleténél.
Ha valaki el akar titkolni valamit, előbb-utóbb túl sokat fog beszélni.
Minden szempár mögött egy ismeretlen emberi múlt rejtőzik.
Csak annyira vagy beteg, mint a titkaid.
A szeretet a kulcsa minden titoknak.
Rejtegette titkait, mint a mániákus háziasszonyok a tavalyelőtti megcukrosodott befőttet vagy az illatos szappant a fehérneműs szekrényben. Időnként, nagy napokon, elővett egyet s mást a kis titkai közül, a kis jelentéktelen titkai közül, kigöngyölte és nagy gesztussal odaajándékozta, kitüntetés- és megvesztegetésképpen...
Néhányan összehúzott szemmel méregetnek, mások megjátsszák az érzéketlen közömböst. Bárcsak beszélhetnék velük...! Megmondanám nekik, hogy nem tudnak annál keményebben ítélkezni felettem, amennyire keményen én ítélem meg a saját tetteimet. Megmondanám nekik, hogy amikor valakire ránéznek, sose tudhatják, mit titkol a világ elől.
Amikor az ember elhatározza, hogy álnéven ír, az valami olyasmi, mintha láthatatlanná válna.
A nőnek nem szabad a tenyerén hordani a szívét, hogy mindenki belepillanthasson.
Annyi emberrel találkozol naponta, a metrón, az utcán. Mindegyikük számodra ismeretlen életet él. Lehet, hogy az egyetemen melletted ülő fazon zongorázik, és minden este komponál, a fagylaltárus pedig valójában megszállottan ír. A létük mégis hidegen hagy, és újra meg újra visszatérsz a saját kis világodba. Erre hirtelen találsz valakit, akivel minden más. Semmit nem tudsz róla, de úgy érzed, hogy jól ismered.
Hír az, amit valaki valahol szeretne eltitkolni... minden egyéb csak hirdetés.
Titkot őrizni mélyen emberi, csakúgy, mint előbb vagy utóbb felfedni azt.
Ami titokzatos, az még nem csoda.