Idézetek a szeretetről
A szeretet az egyetlen módja annak, hogy egy másik ember személyiségének legbensőbb magját megértsük.
Az igazi szeretet valódi lényünket hozza elő, azt az embert, akivé válni szeretnénk.
A szeretethez az őszinteség is hozzátartozik.
Megnyílni, és bízni benne, hogy a másik olyannak fogad el, amilyen vagyok - ez a szeretethez vezető út.
Szeretni annyi, mint megnyílni a valóság előtt.
Ha szeretek, tudom, mire van igénye a másiknak, örülök, ha jól érzi magát, méghozzá függetlenül attól, hogy mellettem van-e vagy sem.
A többség nem azzal foglalkozik, hogy ő maga szeret-e vagy sem. Csak az érdekli, hogy őt szeretik-e.
A horgony olyan személy vagy tárgy, amely a földhöz köt. A legjobb horgonyok józanul és erősen tartanak. Mély, tartós szeretet forrásai lehetnek.
A szeretet különös, ellentmondásos dolog minden anyának, túl van az ésszerűség határán.
A szeretet, amelyre vágyunk, akkor emel fel, ha adjuk, és a szeretet szeretetet gerjeszt, mint a gyertyafény, amely a tükörben megsokszorozódik.
Ha nem mutatom meg magam, nem tudnak szeretni.
Senkit sem gyűlölünk úgy, mint azt, akit szeretünk vagy szerettünk.
A szeretet törvénye a leggondosabban kimunkált törvény a keresztény örökségben...
Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. (...) Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek.
Képzeld el, hogy egy olyan zenekart hallgatsz, amelyben a dob hangja minden mást elnyom. Ahhoz, hogy élvezhessük a szimfóniát, minden egyes hangszerre figyelmesnek kell lennünk. Ahhoz, hogy igazán szeressünk, érzékenynek kell lenned minden egyes körülötted lévő személy és tárgy egyediségére. Nehezen mondhatnánk azt, hogy szeretsz valakit, vagy valamit, ha észre sem veszed. Ha pedig csak néhány dologra és személyre figyelsz, miközben másokat észre sem veszel, az egyáltalán nem szeretet, mert a szeretet senkit és semmit sem zár ki; az magához öleli az élet teljességét; a szimfóniára, mint összhangzásra figyel, és nemcsak erre vagy arra a hangszerre.