Idézetek a szeretetről
Ha az ember szeret valakit, azt szeretné, hogy mindent megkapjon az a másik, amire csak vágyik.
Aki nagyon szeret, az néha gyalázatos dolgokra is képes.
Az atomokat gyenge kölcsönhatás köti össze, de nem ismerjük el, hogy a mindenséget a szeretet köti össze.
A szeretet olyan, mint a váltófutás, mindig át tud adni valamit valaki másnak.
A szeretet a legjobb politika. A legjobb nemcsak azoknak, akiket szeretnek, hanem azoknak is, akik szeretnek. (...) Ahhoz, hogy szerethessünk, türelemre, bátorságra, kitartásra van szükség. De a szeretet folyamata megszüli saját fennmaradásának eszközeit. A szeretet győzedelmeskedik, mert annak kedvéért, akit szeret, a szerető türelmes és bátor.
Egy férfi szeretete fantasztikus dolog lehet, de az élethez elmaradhatatlan szeretet nem minden esetben jön az ellenkező nem tagjaitól. Minél többen szeretnek, annál több szeretetet vonzunk az életünkbe. Soha ne becsüld le a családtagok, barátok, háziállatok stb. szeretetét.
Az fél a szeretettől, aki nem szeret. A szeretetben az ember elfelejtkezik a félelemről. Olyan, mint a háború: csak a hátországban élők félnek, akik a fronton harcolnak, azok nem. Lépj előre, a legelső frontra.
Igazság, igazságosság, szeretet: e három szó egyszerre kulcsa földi és természetfölötti életünknek. Ugyanakkor: soha annyi csalást, igazságtalanságot és kegyetlenséget nem követtek el, mint éppen e három szó jegyében és nevében.
Milyen bolond is tud lenni az ember, ahelyett, hogy örülne, hogy szeretik, átkokat fogad, mert az a szeretet nem az ő szája íze szerint való.
A szeretetre született ember állandó élménye, hogy egyrészt nem szeretik "eléggé", másrészt hogy nem engedik szeretni, vagy nem engedik "igazán" szeretni. Ennek a tapasztalatnak, a felebaráti, emberi szeretet tragikumának felsorolhatjuk okait, enyhíthetjük fájdalmát, az alapvető ellentmondás akkor is megmarad: szeretetre születtünk, de tökéletes megvalósítását hiába keressük a földön.
Ó, mi az élet szeretet nélkül? Iszonyú, mint a tágas vadony, amelyben nem járt embernyom. Borzasztó, mint az éjfél hasgató hidege... Nem élt az, aki szeretet nélkül élt!
A szeretet helyes önismeretre tanít, Kiábrándít hamis "önmagadból", és összetör: Csak hogy felemelhessen.
Emberek között, akik valaha szerették egymást, nincs és nem is lehet soha igazi harag. Lehet düh, bosszúvágy; de harag, az a szívós, számító, váró harag... nem, ez lehetetlen.
Mindenki szeretetre vágyik (...). Mit tehetünk? Még az oktalan állat is szereti, ha megsimogatják. Kidugja pofáját az ólból: no, itt vagyok, simogass meg!
Nagy az az ember, aki nem veszíti el gyermeke szeretetét
Facebook
Pinterest