Idézetek a szeretetről
A mi hitünk is csak akkor lesz hiteles és követendő a gyermekeink számára, ha nem csupán hagyománytiszteletből, félelemből, hanem szeretetből gyakoroljuk. Ezt a gyermekeink szavak nélkül is tökéletesen megérzik.
Meggyőződésem, hogy ebben a komor világban is sikert sikerre halmozhatunk, ha a szeretet sugárzását tesszük meg életünk céljává.
Csak szeretetben érdemes élni. Méghozzá olyan szeretetben, amely megérint, sőt átölel és elengedni is képes, ha a növekedés ezt kívánja.
Én nem tudnék csak úgy akárkit szeretni. Nem vagyok egy szent. De ha akarnék is valakit szeretni, annak a másiknak jó tanítómesteremnek kell lennie, hogy én megtanulhassam, hogyan szeressem éppen őt.
Én nem tartozom semmivel annak, aki engem szeret. A szeretetnek nincs ára, azt nem kell visszaadni, azt tovább kell adni.
A szeretet: kiválaszt, megszólít, megtart és elenged, de soha nem sajátít ki, legfeljebb örömmel elfogadja, ha önként csak neki ajándékozod magad.
Aki a családban nem kap pozitív mintát arról, hogy miként lehet a szeretetet adni és elfogadni, az a saját életében is mindig küszködni fog ezeknek a gyakorlásával.
Az igazi ajándék az egyik ember számára a másik ember lehet, a másik szívtől szívig érő szeretete.
Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha emellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán.
Azt gondolom, fel kellene fedeznünk az emberi kapcsolatok szépségét, újra meg kellene tanulnunk ölelni, ölelni szavakkal, cselekedetekkel, jósággal, jóindulattal. Ahelyett, hogy teletömnénk bevásárlókosarainkat minden földi jóval, meg kellene tanulnunk önmagunkat szeretni, és ezen keresztül eljutni a másik ember őszinte, feltétel nélküli szeretetéig.
A gyermekeink akkor tanulják meg a szeretetet, amikor alanyi jogon érzik, hogy szeretve vannak, és nem csak a különleges teljesítményeikért, hanem pusztán önmagukért is szerethetők.
Az egyedüli dolog, amiért érdemes ezen a földön élni, az az, hogy az ember tudjon szeretetet adni és elfogadni is. Csak ez teheti boldoggá az embert.
Szenvedélyesen szerették egymást, és a világot voltaképpen csak akkor érezték teljesnek, ha együtt voltak.
Nem kell szeretni. Az nem akarat kérdése. Az egy olyan csoda. Ha azt érzem, hogy valakit szeretek, akkor az egy csoda. És ezt észre kell venni. Nem azt mondom, hogy szeressétek egymást, hanem akkor, amikor úgy éreztek, ismerjétek azt fel. De nem kell! Van olyan ember, akivel ez a csoda soha nem történik meg az életében.
Mindig nagy öröm csodálni azokat, akiket szeretünk.
Facebook
Pinterest