Idézetek a sorsról
Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy a "madárka tolla se hull ki" az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám is bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.
Az ember erősebb, mint a sors, s mindent ki lehet bírni, ha jó a lelkiismeretünk.
Mégiscsak létezik valami titokzatos törvény, valami mélyebb igazságszolgáltatás, ami az átláthatatlan eseményeket és történeteket renddé alakítja.
Az ember egy ideig harcol sorsával, de végül is megadja magát.
Nem mi választjuk meg, hogy ki kerül mellénk, hanem a világmindenség. A világmindenség dönt, és a döntés alapján valaki él és valaki meghal. Ez egy kemény törvény, de puszta szükségszerűségből minden létező behódol neki.
Ha valaminek meg kell történnie, azt úgy sem tudom kikerülni - akkor viszont miért ne éljem úgy az életemet, hogy azt teszem, amit szeretnék?
Aminek meg kell történnie, az megtalálja a módját, hogy megtörténjen.
Isten egyik legnagyobb kegye, hogy a jövőt illetően állandó sötétségben tart bennünket.
Sosem tudni, mi várja az embert, míg meg nem érkezik.
Életünket olyan erők irányítják, amelyek messze túl vannak tudatosságunk és irányításunk lehetőségein.
Az emberi cselekedeteknek és a sorsok váratlan fordulatainak összefonódása mindig meglepetéseket tartogat.
Sokan az első nehézségnél feladják, lemondanak az álmaikról, és csalódottan élik az életüket. Pedig az élet szép, mindenki számára tartogat kincseket, csak meg kell ezeket találni. Lehet úgy élni, hogy az ember a sorsán kesereg, és lehet úgy is, hogy mindig a jót, a pozitívumot keressük.
Miért nem lehetek én egy átlagos csávó, aki egész nap csak baseballmeccset néz, és izgul, hogy mi lesz a végeredmény? Miért nem lehetek szakács, aki egész nap csak rántottát csinál, és köze nincs semmihez? Miért nem lehetek egy légy valakinek a csuklóján, akit alig érintenek meg a világ dolgai? Miért nem lehetek kakas egy tyúkólban, aki magokat csipeget? Miért pont ez jutott nekem?
Nem véletlenszerűen sodródnak mellénk épp azok az emberek, akikkel találkozunk. Nem véletlen, hogy a sok mellénk sodródott ember közül kiket tartunk meg magunk mellett. (...) Azok az emberek pedig, akikkel nincsen tovább feladatunk, akiktől nem tudunk már tanulni, lemorzsolódnak.
A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.
Facebook
Pinterest