Idézetek a pénzről
Az anyagi háttér egy dolog, de ennél alapvetőbb dolgok tartják össze vagy szakítják szét a családokat.
A járókelők ábrázatán néma homály borong. Szomorú s kiholt reklámszatyraikban nem mosolyog gerezd; szőlő, szappan, szalámi nem illatoz. A tündér szerencse kukáról kukára jár.
Nem bízom én senkiben, aki többet keres nálam.
Inkább maradjak szegény, semhogy a vagyon kiforgasson valómból. Inkább maradj te is szegény, a ki jó szívvel ad egy darab kenyeret a nálánál is szegényebbnek, semhogy duskálván a földi javakban, szív nélkül, tüntetőleg, az egész világ szemeláttára dobj kalácsot az éhezőnek.
Egy-egy igazán kiváló vásárt csapni sokkal élvezetesebb, mint kicsiny, jószerint észrevehetetlen összegeket megspórolni minden egyes tételen.
Egy bizonyos pénzösszeg kicsinek és nagynak egyaránt tűnhet a körülményektől függően.
Sem a vagyon, sem a győzelem nem örökké tartó állapot, amely úgy kijár az embernek, mint a takarmány az állatnak.
Ha nem létezne a gazdaságnak az a szelete, amit a maffiacsaládok uralnak, ma nagyobb lenne a szegénység szerte a világon. Magyarországon is.
A szegény ember minden élményét, kalandját, egyhangú élete minden eseményét nyavalyáinak köszönheti; éppen ezért másról sem beszél, csak bajairól; belőlük menti mindazt a csevegni valót, amit a gazdagok utazásaikról hoznak magukkal. A nyomorultak egyetlen beszédtémája: maga a nyomorúság.
Az igaziak koldusok maradnak, csak a hazugságot lehet eladni aranyért az embereknek.
Azok az emberek, akiket felelősnek tartanak a gazdasági válságért és az egyre növekvő társadalmi-szociális egyenlőtlenségekért, még mindig a maguk párhuzamos világaiban élnek: besöprik az osztalékokat, elrepülnek nyaralni a magángépeiken a magánszigeteikre, miközben az emberbarátiság és jótékonykodás jegyében néha osztogatnak a népnek egy kis alamizsnát.
Hogyan gazdagodnak meg az emberek? Elérhetik ezt tisztességes és becstelen eszközökkel egyaránt, üzleti vállalkozásokkal, eltulajdonlás vagy öröklés révén is. Piacokat teremtenek és manipulálják azokat. Legyőzik vagy felszámolják a konkurenciát. Befolyást szereznek vagy vásárolnak a politikai, a kulturális és a társadalmi elit bizonyos köreiben.
A vagyon megszerzése utáni első stádium a rongyrázás. A gazdagsággal sokféleképpen hivalkodtak az évszázadok során, de a dolog lélektana nem sokat változott. Az ókor és a középkor rabszolgái, ágyasai, aranykincsei és várkastélyai helyébe ma a magánrepülők, a nyaralószigetek meg a futball- és baseballklubok léptek. Egyeseknek már ennyi is elég. Ők kerülik a reflektorfényt, behúzódnak a luxusvilláik magas falai mögé, s barátaik és tányérnyalóik szűk körében élvezik diszkréten a nagy jólétet.
Manapság, akárcsak az elmúlt századokban, a státuszszimbólumok önmagukban nem elegendők. Aki már jóllakott a gazdagsággal, valami többet, valami mást is akar.
A gazdagság csak ritkán teremti meg a lélek nyugalmát. A szupergazdagokat állandóan foglalkoztatja a kérdés, hogy mi lesz holnap. Féltik a hagyatékukat és a gyerekeiket. Vajon biztonságban lesz-e az általuk szerzett pénz az utódok kezében? Lehet, hogy semmivé válik az általuk elért társadalmi rang? Emelnek-e majd szobrot a tiszteletükre?
Facebook
Pinterest