Idézetek az önbizalomról
Csak mi hihetünk önmagunkban. Mások ott állhatnak mellettünk, szurkolhatnak nekünk, azonban a világ összes támogatása ellenére is van olyan, aki szabotálja magát. Az élet nevű játékban nálunk van az irányítás. Mi vagyunk a játékosok, akik megteszik a következő lépést. Belső hangunk - magunkba vetett hitünk - határozza meg a gondolkodásmódunkat. Ez pedig vagy kudarcot, vagy sikert hoz.
A kellemes, határozott fellépés fél siker.
A határozottság azt jelenti, hogy képes vagy megbízni magadban.
Ha valamilyen formában kiállunk a nyilvánosság elé, például előadunk valamit, alkotunk egy művet, vagy csak olyan véleményünk van, amelyet érdemesnek tartunk megosztani másokkal, azzal alapvetően azt kürtöljük világgá, hogy "szerintem ez tetszeni fog nektek". Egyértelműen keressük mások megbecsülését.
Gyakoriak a magabiztos ostobák és a bizonytalan entellektüelek. És úgy tűnik, emberi természetünk része, hogy a magabiztosakra jobban figyelünk.
Ha félsz, az normális dolog (...). Jobb, mint ha nem félnél. Mert ha nem félsz, akkor alighanem elbíztad magad, és aki elbízza magát, az nagy bajban van.
Állandó önvédelemben csak a lelkileg éretlen ember él. Aki gyenge. Aki fél, hogy önbizalma törékeny. Az erős embert az tette erőssé, hogy sok hasznos, beépíthető, megvalósítható érzést és gondolatot kapott másoktól.
Csak két olyan dolog van az életben, ami ténylegesen tragédia lehet, ha az ember nem változtat rajta. Minden más csak körülmény. Az egyik, ha nem szereti azt az embert, aki ő maga, a másik pedig, ha reggelente, amikor kinyílik a szeme, nem tud magának értelmes választ adni arra, hogy miért is nyílt ki.
Nagyon egészséges, ha az ember ajándékot kap saját magától.
Akinek az általános valóság túl áttekinthetetlen és ellenőrizhetetlen, aki úgy érzi, hogy ő ebben a valóságban egy senki, olyan valaki, akinek hallgass a neve, és akinek nincs mit mondania, nincs beleszólása az élet alakulásába, se tágabb, se szűkebb értelemben, az saját valóságot épít magának. Mert az ember, ha teljesen jelentéktelennek érzi, nem bírja elviselni önmagát sem.
A pozitív önkép, a magas önértékelés iránti vágy annyira hozzátartozik az ember természetéhez, annyira nélkülözhetetlen, alapvető szükséglet, hogy csak önmagunk elpusztítása árán hanyagolhatjuk el.
Az ötletek olyanok, mint a csecsemők, mert mindenki azt hiszi, hogy a sajátja cuki, ezért légy objektív, amikor a saját ötleteidet értékeled.
A tiszteletet, elfogadást, bizalmat - a szeretetet - csak akkor tudod mások felé irányítani, ha benned önmagad iránt léteznek. Ha te magad koldus vagy, nincs mit osztogatnod. És addig koldus is maradsz, amíg fel nem fedezed a benned élő kincseket.
A szégyen nem a gyávák átka, nem a ravaszoké, és nem azoké, akiket valamivel lelepleztek. A szégyen a megsemmisülés, az az érzés, hogy hiába minden erőfeszítés. Ilyen a valódi szégyen.
Próbálj úgy tekinteni az önkritika minden mozzanatára, mint a fejlődés esélyére. Értékeld a helyükön a hibáidat - minden ilyen alkalom egy-egy lehetőség, hogy kedvesebb legyél önmagaddal, és elfogadd magad olyannak, amilyen vagy.
Facebook
Pinterest