Idézetek az önbizalomról
Tizenöt évembe telt, míg rájöttem, nincs tehetségem az íráshoz, de most már nem hagyhatom abba, mert túl híres vagyok.
Minden rendben lesz. (...) Nem olyan rossz megoldás így állni hozzá az ismeretlenhez, amikor már épp szembesülnie kell vele az embernek.
Nem túl jó móka túlságosan ismerni önmagadat, vagy legalábbis abban a tudatban élni, hogy ismered - mindenkinek szüksége van egy kis önteltségre, hogy átvergődjön az élet akadályain.
Felemelt fejjel nem lehet. Leszegett fejjel nem szabad.
Ne becsüld alá magad! A világ nem díjazza azokat, akik nem győztesként tekintenek magukra.
Hamis lelkiállapot az üres bánkódás. Elégedetlenség az önbizalom hiánya: akaratgyöngeség.
Könnyű a világban a világ véleménye szerint élni; könnyű a magánosságban a magad véleménye szerint élni. Ám az a nagy ember, aki a tömeg forgataga közepette tökéletes nyugalommal meg tudja őrizni a magánosság függetlenségét.
Lehet, hogy képességeim kevés számúak és silányak, de vagyok, aki vagyok, s nincs szükségem a magam vagy társaim biztosítása céljából mások bizonyítványára.
A boldog és sikeres gyerekek megtanulják megnyerni a saját csatáikat, megtanulják, hogyan bánjanak a pénzzel, és hogyan birkózzanak meg a csalódásokkal. Ezt a világ felfedezésének nevezzük.
Belülről növekszünk. S akik szépen, okosan növekednek, azok ismerik magukban az elégedettség és elégedetlenség határát. A külső visszajelzés nem lényegtelen, de másodlagos.
Soha semmiféle külső dicséret nem elég, amíg nem tudod belülről, lelked mélyéről megdicsérni önmagad.
Semmi sem igaz, ha az ember nem hisz magában.
Az, hogy megtanuld szeretni önmagadat, egy döntés. Talán nem tűnik annak, de az. Egy tanulási folyamat eredménye, hogy a biztonság érzése belülről fakadjon, ne kívülről - vagy ne abból, amit mások mondanak rólad.
Valamikor, valahogyan minden fiatal megküzd az önértékelés problémájával, még azok is, akik olyan magabiztosnak tűnnek, mint a beton.
A legtöbbetekben sokkal több energia rejlik, mint ahogyan ti azt hiszitek, csak hajlamosak vagytok elhagyni magatokat, gyámoltalannak hinni magatokat, miközben nem is vagytok azok.