Idézetek az önbizalomról
Nem vezethet az ember lovasrohamot, ha úgy érzi, hülyén fest lóháton.
Lesz, ami lesz. Ha valaki bízik magában, van, mit képviseljen, van hitele, akkor ennek az elvnek működnie kell, akár a legszélsőségesebb helyzetekben is.
Az önbizalom és a kétség aránya hihetetlenül érzékeny. Bármelyik felé billensz, nagyon veszélyes. A túl sok kétség visszahúz, a túl sok önbizalom felületessé tesz.
Kialakult értékrenddel és rendezett egzisztenciával rendelkezem. Tudom, ki vagyok, és tudom, miért lehet tisztelni azt, aki a mai kor tendenciái ellenére megőrzi nőiességét. Nem a másik felem keresem, és én sem leszek senkinek a másik fele. Legyen önmaga is egész, legyen jóban önmagával és a világgal.
Ha látok valami igazán jót magam körül, az egyszerre villanyoz fel és lomboz le. Feldob, hogy ilyen csodálatos dolgot létrehoz valaki, és azonnal tudatosul, hogy milyen messze vagyok még ettől.
Aki színésznek megy, annak van némi önbecsülési problémája. Elismerés- és szeretetvágy munkál bennünk. Szükségünk van arra, hogy állandó visszajelzést kapjunk.
- Nem tudom, mit tegyek. - Akkor ne tegyen semmit (...). Ha bizonytalan, inkább ne csináljon semmit.
Hallgass, akire éppen akarsz, de a legjobb örökké az volt, ha az ember magára hallgatott.
A mottóm: semmi megbánás. A bűntudat spekuláláshoz, haraghoz és szomorúsághoz vezet, és pokoli biztos vagyok abban, hogy ezeket nem engedhetem meg magamnak.
Egyvalaki szeretetére van szükséged, és az a valaki te vagy.
Ahelyett, hogy azt tartanánk szem előtt, amit valójában akarunk, azzal foglalkozunk, amit a saját vagy környezetünk véleménye szerint tennünk kellene. Megkérdőjelezzük a vágyainkat, kételkedni kezdünk az indítékainkban, és eltűnődünk, vajon hová tartunk.
Az alázatosság felszabadít annak kényszere alól, hogy folyton azt próbáljuk bizonygatni, milyen nagyszerűek is vagyunk mi, míg az egoizmus egy falánk szörnyeteg, ami csak önmagával törődik, folyton versengésre és figyelemre éhes.
A legfőbb gyarlóság a büszkeség, ami az érzékelőrendszerünk meghibásodásával keletkezik. A büszkeség vakká tesz bennünket énünk kettősségének valóságára. Elfedi előlünk a gyengeségeinket, és mert félrevezet minket, azt hisszük, jobbak vagyunk, mint valójában. Hatására biztosabbá válunk magunkban, mint kellene, és a gondolkodásunk beszűkül. A büszkeség megnehezíti, hogy sérülékenynek mutatkozzunk azok előtt, akiknek a szeretetére szükségünk van. Megfagyasztja a szívünket, és kegyetlenné tehet minket. Miatta igyekszünk bebizonyítani, hogy jobbak vagyunk a körülöttünk élőknél. Félrevezet minket, azt gondoljuk miatta, hogy mi írjuk az életünk könyvét.
Profikat megszégyenítő magabiztossággal tudok lebeszélni bárkit magamról.
A beletörődés és az önfeladás azt jelenti, hogy önmagad méltóságából nap mint nap önkezűleg faragsz le tizedmillimétereket. Tehát te szünteted meg önmagad tartását. Az önbecsülés eredetileg benned lakozik, azonban elvész, ha hagyod.