Idézetek a nőkről
Az áldott állapotban levő asszonyok szeretnek szeszélyeskedni, és általában sötét gondolatokkal foglalkozni.
Az asszonyi tekintetet semmi se kerüli el, akár a vércséét. Az asszonyok éles szeműek.
És egyszer csak megtörténik a csoda: ránézek a nőre, aki ott van mellettem és megfőzte a kávét, újságot olvas, a tekintete fáradt és kiábrándult, a nő, aki ott van és hallgat, mint mindig, aki rávett, hogy "igen"-t mondjak, amikor én "nem"-et akartam mondani, aki rákényszerített, hogy harcoljak azért, amiről - joggal - úgy vélte, hogy életem értelme, aki lemondott arról, hogy mellette legyek, mert engem jobban szeretett, mint saját magát, s aki útnak indított, hogy megkeressem az álmomat.
Asszonnyal még jobban esik a beszéd. Ostobának ostoba az asszonynép, de a második szóra már megered a könnye.
Bizony, nehéz rejtvény valamennyi asszony.
A férfilogika sohasem tudja legyőzni az asszonyit.
A nők, amikor úgy érzik, hogy igazuk van, veszekednek és sírnak, de amikor érzik, hogy vétkeztek, akkor csak sírnak.
Ez a lány maga sem tudta, hogy mit akar, de abból nem engedett, és semmi sem olyan végzetes erejű, elsöprő hatalom, mint a nő, ha valamiben nincs igaza. Mondd neki, hogy ne tanuljon énekelni, mert nincs hangja, kérd, hogy ne pöröljön, hiszen elveszíti, könyörögj, hogy ne viseljen kalapot, mivel ez nem illik hozzá; éppen annyi, mintha felkérnéd a ciklont, hogy foglaljon helyet egy percre. Legfeljebb ez az orkán nem mondja fél válla felett, lekicsinylő mosollyal, hogy: nem kell engem tanítani. Bízza csak rám.
Macskanő vagyok, nálam az élet varázsa. Illatom nem parfüm, hanem a bőröm frissessége, nedveim üde érzete, leheletem könnyedsége. Erőm a szemeim mélyrehatósága, bőröm simasága, testem szorító feszessége, ahogyan befogadok egy másik testet lelkestől. Nőiességem, teljességem az érzékeim vadsága, karmaim, fogaim bántó cirógatása, nevetésem csilingelése. Vonzásom a meghallgatás művészete, a kimondás képessége, az érzékenység kiváltsága. A nőnek ebben a tudatban kell élnie a mindennapokat a bevásárlástól az ablakpucolásig.
Nincs olyan megalázás, amit egy céda meg ne érdemelne.
Minden anya nagy ember anyja, nem tehetnek róla, ha aztán az élet megcsalja őket.
Borisz Leonyidovics Paszternak
Minden szülőanyán ott a magány, az elhagyatottság, a magára utaltság lenyomata. A férfinak annyira semmi dolga a pillanatoknak ebben a leglényegesebbikében, mintha a fogantatásnál se lett volna ott, mintha az egész az égből hullott volna alá. A nő maga hozza a világra utódját, maga húzódik vissza vele a lét hátterébe, ahol csend van, ahova félelem nélkül odateheti a bölcsőt. Ő táplálja és neveli szótlan alázattal.
Borisz Leonyidovics Paszternak
Egy átlagos nő bármit összekeverhet bármivel, ha az nem tartozik érdeklődése homlokterébe. A kocsi általában nem tartozik oda, az csak egy használati tárgy. Nekünk az nem fétis, nem státusszimbólum. Eszköz, amely eljuttat valahonnan valahová, cipekedik helyettünk, és menedéket kereshetünk benne, ha összebotlunk egy öldöklő barommal.
Az asszonyt semmi sem téríti vissza férjéhez annyira, mint az a házasságtörés, amelyben csalódott.
Szeresd a nőben, amije nincs, s megkapod, amije van.
Facebook
Pinterest