Idézetek a nőkről
Miért mindig a nő érzi úgy, hogy csalódik a férfiban? (...) Mi van, ha erről nem a férfiak tehetnek? Ha egy bizonyos kor és bizonyos számú kapcsolat után még mindig egy helyben toporgunk, míg az exbarátunk már hegyen-völgyön túl jár? Lehet, hogy a probléma forrása nem ő, sőt nem az azelőtti és nem is az azelőtti barátunk, hanem bármilyen fájdalmas is kimondani, a hiba önmagunkban keresendő?
Nem kell elveszítened magadból a lányt ahhoz, hogy nő lehess.
A vitathatatlanul gyönyörű nőkkel az a helyzet, hogy tizenöt éves korukra helyrehozhatatlanul megvetemednek. Tudják, hogy mindig figyelik őket, és mert kihallják minden társalgásból ugyanazt a nyáltermelő jelentésszintet, gyanakodnak minden beszédre.
Két módja van annak, hogyan bánjunk a nőkkel, de egyiket sem ismeri senki.
A nők nem annyira a kérdésekre figyelnek, mint inkább a kérdések rejtett indítékaira.
Az előbb még szidta, mint a bokrot, most meg tessék, úgy siratja, hogy a szíve szakad bele... Istenem, de buták is vagyunk, mi nők!
Nők. Ki tud velük élni? Ki tud nélkülük?
A nőiesség olyan, mint egy pókháló. Az is fennakad rajta, akit nem akarsz.
Mi, lányok, tükrök vagyunk, akik úgy verjük vissza az arcmásukat, ahogy látni szeretnék magukat.
A nők sohasem bocsátják meg a kudarcot.
A nők gyakorta panaszkodnak, hogy a férfiak nem beszélnek az ágyban. Ezek a nők alighanem még sosem figyelték meg, hogy mi történik, ha egy férfi egyszerre próbál meg válaszolni egy kérdésre és kitolatni a parkolóból. A férfiak gyakorta panaszkodnak, hogy a nők beszélnek. És kész.
Ezek szerint a nők mégsem változtak annyit az évszázadok során. A sértett hercegnő eljátszása sosem megy ki a divatból.
Minden nő szívesen lenne hűséges. Csak olyan férfit nehéz találni, akihez hű lehetne maradni.
Nőnek lenni jó. Jó nőnek lenni meg pláne!
Szörnyüség, most mondja bárki, Hogy leánynak lenni könnyü! Útját úgy eltérdelik, Hogy nem képes elszaladni. Mint lehullott férges alma Láb előtt hever körűle A sok csalfa férfi szív: S aztán lépjen, s ne botoljon! Oh, én inkább hódolok.