Idézetek a nőkről
Mi ez az akármi, ami az egyik nőben megvan, a másikban nincs? Miért van az, hogy van olyan nő, aki csak annyit mond: "pocsék idő van ma", és minden hallótávolban lévő férfi azonnal odasietne hozzá, hogy beszélgessen vele az időjárásról? Talán a gondviselés néha eltéveszti a címet, amikor csomagot küld... Egy Aphrodité-archoz és -alakhoz megfelelő temperamentum illenék. De valami félresikerül, az Aphrodité-temperamentumot valami csúnyácska kis teremtés kapja, és a többi nő meg dühösen hajtogatja: "Elképzelni sem tudom, hogy mit látnak benne a férfiak. Még csak nem is csinos!"
Néha a legokosabb nők is összetévesztik a két érzést: a szerelmet és a megbántott önérzetet.
Les femmes, mind hajlamosak a féltékenységre, s néha leginkább azok, akikről legkevésbé hinné az ember.
A legtöbb lány neurotikus, kivált a serdülőkorban. Ilyenkor még mindegyik éretlen, segítségre szorul, különösen a szerelem terén. Még képtelenek kiválasztani a megfelelő partnert, s leginkább olyan alakokhoz vonzódnak, akik bajba sodorják őket. Úgy tűnik, korunkban igazán kevés az erős jellemű szülő, aki meg tudja óvni lányát az efféle veszélyektől. Ilyenkor aztán a lányok szenvednek, hisztériáznak. Rosszabb esetben meggondolatlanul férjhez mennek, aminek rövid időn belül válás a vége.
Tudják, kik a világon a legádázabb nőgyűlölők? Maguk a nők. (...) Mit gondolnak, miért futnak utánunk, férfiak után? Csak azért, hogy vetélytársnőiket megalázzák és kínozzák. Az Isten azért ültetett gyűlöletet a nők szívébe a többi nő iránt, mert azt akarta, hogy az emberiség szaporodjék.
A világos, illetve a sötét haj az emberi jellem két pólusa. A sötét haj férfiasságot, elszántságot, nyíltságot és tetterőt jelent, míg a világos a nőiesség, a gyengédség, a tehetetlenség és a passzivitás jelképe. A szőke nő lényegében kétszeresen nő. Ezért kell a királykisasszonyoknak mindig szőkének lenniük. Ezért festik a nők a hajukat - hogy a lehető legnőiesebbek legyenek - mindig sárgára, és sohasem feketére. (...) A szőke nő, főleg a festett, szükségképpen hasonul a haja színéhez, és megjátssza a törékeny kis teremtést, a játék babát vagy kis hercegnőt. Gyengédséget és szolgálatokat követel, megköveteli, hogy udvaroljanak neki és gyámolítsák, egyedül semmivel sem boldogul, kívül maga a megtestesült finomság, belül viszont hárpia. Ha a sötét haj lenne a divat, sokkal jobban élnénk a földön. A leghasznosabb társadalmi reform lenne, melyet valaha is végrehajtottak.
Mert ez a gyönyörű asszony félt a nőktől, és mindenütt őket látta. Soha egyetlenegy sem kerülte el a figyelmét. Felfedezte őket Klíma hangjában, ahogy üdvözölte őt, mikor megjött. Kiérezte őket öltönyének az illatából. (...) De ha már ennyire rettegett a nők álnok világától, nem találhatott volna vigaszt a férfiakéban? Nemigen. A féltékenységnek megvan az a figyelemre méltó tulajdonsága, hogy éles sugaraival kizárólag azt az egyetlent világítja meg, míg az összes többi egyetlen sötét tömbbé olvad össze a háttérben. Így Kamila is e gyötrő sugarak fényétől hipnotizáltan csak egyetlen férfit látott az egész világból: a férjét.
Egy nő, aki tudja, hogy kicsoda, és mit akar, a leggyönyörűbb az összes lény között.
Nem szeretek senkit sem a gyöngéje után megítélni. A kíváncsiságot sem tartom bűnnek. Lehet, hogy hamar megöregszik általa az ember, legalábbis emellett szól az a körülmény, hogy igen sok hölgy aránylag fiatalon állandóan kozmetikushoz jár, de semmi esetre sem bűn.
Furcsa: az ember eddig észre se vette, milyen komoly különbség van a férfi és nő között. A férfi, ha kétségbeesik, a haját tépi. A nő a szemöldökét. A férfi, ha beleszeret valakibe, leveleket ír neki. A nő, ha leveleket ír valakinek, beleszeret. A goromba férfi üt. A goromba nő sír. A szelíd férfi simogat. A szelíd nő sír. A férfi féltékeny. A nő irigy. A férfi a kapott csóknak örül, a nő az adott csóknak. A férfi egyetlen estén se mondja el, mit csinált egész nap. A nő elmondja, mit csinált egész nap. De nem azt csinálta.
Megpróbálta simogatni a jégesőt, feleségül venni az árvizet és szakítani a földrengéssel. Nézd, olvasó: így harcolsz a nőért, amikor szeretnéd; ellene, amikor a tiéd; és szeretnél végül megszabadulni tőle, amikor már rég a tiéd. Még egyszer mondom: a nő erősebb nálad, függetlenül attól, milyen szabadságjogai vannak; erősebb, mert te mindig kívánod őt, ő pedig csak időnként téged. Erősebb nálad, mert szebb és igényesebb. Erősebb nálad, mert te gyöngébb vagy nála. Mert ha ütöd, neked fáj; ha bünteted, te szenvedsz; ha elhagyod, te vagy elhagyott; ha boldoggá teszed, ő lesz boldog, és ha boldogtalanná teszed, te leszel boldogtalan.
Vannak nők, akik annyira... nem is tudom, annyira ragadnak az emberre... imádattal és kutyahűséggel csüggnek rajta, és minden ragacsos körülöttük az érzelmektől. Az ilyesmit nem bírnám elviselni. Veled sohasem lehet tudni... sohasem lehetek egészen biztos a dolgomban. Bármelyik pillanatban megeshet, hogy hűvös és szenvtelen modorodban tudtomra adod, hogy meggondoltad magad, csak így, egyszerűen, még a szemed sem rebben. Izgalmas nő vagy! Mint egy műalkotás... befejezett, tökéletes!
Miért hisszük mind azt, hogy férjhez kell mennünk? Mi baj van a nők agyával, hogy azt hisszük, nem állunk kapcsolatban a világgal, ha nincs mellettünk egy férfi, aki összekapcsol vele? Férfiak! - ugyan kinek van szüksége rájuk?
Ki emberebb - ki istenebb a másiknál? Férfi? Nő? Egyik se? Mindkettő? Egyik? Melyik? (...) Sejtettem, hogy ember nincs is - csak férfi van és nő.
Csak egy asszony építheti fel újra, amit egy másik asszony romba döntött.
Facebook
Pinterest