Idézetek a nőkről
Egyre azt halljuk, hogy a férfi erős és bátor, de azt hiszem, a nők azok, akik tudják, hogyan kell kitartani, elfogadni a vereséget, s a férfiaknál sokkal jobban bírják a testi-lelki megpróbáltatásokat.
Az irodalmat a férfiak csinálják, és az irodalmon keresztül bebeszéltük a nőnek, hogy ő komplikált teremtés. Szuggeráltuk neki, hogy az legyen, hogy ő szuggerálhassa nekünk, hogy tényleg az. Miért? Hogy ezzel nagyobb dicsőség legyen a meghódítása, a bírása. (...) Felfújtuk, kérem, az egészet, hogy hízelegjünk vele magunknak. Hiszen arra szánta a természet, hogy a mienk legyen, de mi még külön összezavartuk a természet munkáját.
Kis dolgokban mutatkozik meg az emberi természet. (...) Tessék csak megfigyelni, hogy a nők a legritkább esetben köszönnek vissza a személyzetnek, pincérnek, liftesnek, kalauznak stb. és a kapott szolgálatokat sem köszönik meg. (...) Kérem, a nő egyszerűen bután büszke arra, hogy ő nő. És ha egy nő csak egy kicsit szép, már különleges sorsot kíván magának.
Hogy mitől lesz vonzó a vonzó? Attól, hogy a nő pénzt, időt és fáradságot nem kímélve, sőt, gyakran fájdalmat is elviselve igyekszik a lehető legcsábítóbban tálalni előnyeit, és a minimálisra csökkenteni hátrányait. Minden egyes nőnek vannak hátrányai, de erről nem kell a férfinak tudnia. A nők tudják, hogyan kell elterelni a figyelmüket a hátrányokról. Mivel a férfiakat sosem az igazság érdekli, nem az hozza őket lázba, hanem az illúzió, amit látnak. Márpedig az csupán a nőn múlik, milyen látvány tárul eléjük... Az okos nő megteremti az illúziót.
Kifesti az arcát, csak azért, hogy elrejtse. A szeme, akár a víz mélye. Egy gésának nem lehetnek vágyai, egy gésának nem lehetnek érzései. A gésa a lebegő világ művésze. Táncol, énekel, szórakoztat. Megtesz bármit, amit kérsz. A többit homály fedi. A többi titok.
A hölgyeknek, legyenek bármilyen elragadók, megvan az a hátrányuk, hogy elvonják az elme figyelmét az ételről.
Háromféle nő létezik: aki boldog, aki boldogtalan, és ezt tudja, valamint aki boldogtalan, de ezt magának sem vallja be.
Egy nő mindent ki tud magyarázni, meg mindennek az ellenkezőjét is.
Furcsa érzés, amikor a férfi olyat kér, amit a nő csak azért tesz meg, hogy a másik kedvében járjon, vagy mert remél cserébe valamit. Pénzt, előrejutást a ranglétrán, az idealisták és széplelkű naivák pedig egyszerűen csak szerelmet.
Kínos az a pillanat, amikor a nő már nem a tavaszokat, hanem a teleket számolja, és tompán neheztel az időre, amely feldúlja szépségét. A nők, akiket más illatos virágoknak érez, őt tövisként szúrják, és üdeségükből csak a szúrást érzi. Mintha tőle rabolták volna színűket, mintha saját szépsége azért hervadozna, hogy a többieké ragyogóbb legyen.
Ha féltékenység van benned, adj hangot neki: légy dühös, törj össze egy tányért, csapd be magad mögött az ajtót. Tedd, amit tenned kell... és egyetlen nőt sem kell megtanítani arra, mit is tegyen ilyenkor - ehhez mindegyiküknek ösztönös tehetsége van!
Beszéljen egy nő akár tizennyolc nyelven, de mit ér, ha nem tud nemet mondani egyiken sem!
Úgy látom, nem ismered a nőket, pedig magától értetődő, hogy képtelenek az igazságot magukban tartani. Valami belső kényszer hajtja őket, hogy beszéljenek. Ez az erő annál kényszerítőbb, minél veszélyesebb titkot őriznek. A titkot pedig magától értetődően mindig olyasvalakinek mondják el, akiről tudják, hogy továbbadja.
Egyetlen férfi sem kizárólag férfi, hanem bizonyos értelemben nő is, és minden nőben ott lakozik valahol a férfi is.
Az asszonyoknál az öregedés legbiztosabb jele, tudod mi? (...) Amikor házasságközvetítésre adják a fejüket.