Idézetek a nőkről
Ilyenek a nők. Tizenötször eldobnak valamit, amiről azután, ha végképp elhagyták, rájönnek, hogy a legdrágább kincsük volt.
Nincs az a nő, aki életében egyszer ne csinálna bolondot magából.
Magának rossz híre van, de a nők... a nőket az ilyesmi nem rettenti el. Ha maga kiváló jellem volna, szilárd erkölcsű férfiú, aki soha életében nem tett olyat, amit nem lett volna szabad, viszont megtett esetleg mindent, amit tennie kellett - eh bien! - akkor komoly kételyeim lennének a sikerét illetően. Tudja, az erkölcsi kiválóság nem romantikus tulajdonság. Habár az özvegyasszonyok nagyra szokták értékelni...
A nő, ha dühös, nemigen ügyel a kijelentései szigorú igazságára.
Egyvalami teljes képtelenség: rávenni a nőket, hogy hallgassanak a józan észre! Mintha hiányozna egy kerekük! Beszélhetnek nekem a női ösztönről, ország-világ tudja, hogy könnyű prédái a szélhámos csirkefogóknak! Tíz között egy sincs, aki rájönne, hogy gazemberrel áll szemben; kihasználhatja őket bármelyik jóképű, sima modorú csibész!
Egyébként pedig annyi pletyka... csúnya pletyka van forgalomban arról, milyen ellentétek keletkezhetnek két nő között, akik együtt laknak... milyen beteges indulatok törhetnek elő és vezethetnek erőszakhoz.
Józan ésszel nem lehet felfogni, hogy egy-egy nő mit lát, mit érez egy bizonyos férfiban. Nem lehet mást tenni, mint tudomásul venni a tényt. Ugyanaz a nő, aki ragyogó értelemmel nyúl a világ minden kérdéséhez, egy bizonyos férfival kapcsolatban teljesen elveszti a fejét.
A nők kilencvenkilenc módon tudnak bolondot csinálni magukból, de századszor annál agyafúrtabbak.
Két asszony összezárva egy kis házban, halálos unalom körös-körül, a fő események: nagymosás... eldugult a lefolyó... ki kell kergetni a macskát... és hasonlók. Persze hogy hallgatódzott, persze hogy felbontogatott leveleket... mindenki ezt tenné.
A nőknek sokkal rosszabb soruk van a világban, mint a férfiaknak. Sebezhetőbbek. Gyerekeket szülnek, és aztán aggódhatnak egyfolytában a gyerekeik miatt. Amint elveszítik szépségüket, a férfiak, akiket szeretnek, többé már nem szeretik őket. Elárulják, elhagyják, félrelökik őket. Én nem hibáztatom a férfiakat. Magam is ezt tenném. Nem szeretem azokat az embereket, akik öregek, csúnyák vagy betegek, vagy akik nyavalyognak a bajaik miatt, vagy akik nevetségesek, és páváskodnak, megjátsszák, hogy milyen fontos meg értékes emberek. Azt mondod, kegyetlen vagyok? A világ kegyetlen! S előbb-utóbb velem is kegyetlen lesz!
Az ember sose tudhatja, mit vesznek a fejükbe a nők. (...) Hogy milyen bolondságokra képesek.
Vannak olyan asszonyok (...), akikkel szemben hiába is erősködik az ember. Akiket sem rábeszélni, sem rászedni, sem megfélemlíteni nem lehet.
Az a tűz, melyet a Természet alkotott az asszonyok Szemébe, oly sebesen elragad, Hogy azt csak egy nyájas szó is dühös Lángokra gerjeszti s az erőtlen ész Elhallgat: ekkor már az észben bízni Csak annyi, mint egy nagy tüzet csupán Buzgó imádság által oltani.
Egy férfinál nagyobb viszályt semmi nem tud támasztani két nő közt.
A nők egymásról olyasmit is megtudhatnak, amit egy férfi soha.
Facebook
Pinterest