Idézetek a munkáról
Nagyon nehéz karriert csinálni, de ennél van egy még nehezebb, abbahagyni.
Az embernek néha akkor is a sarkára kell állnia, amikor a főnökével beszél, és figyelmeztetnie kell az illetőt a fenyegető katasztrófa veszélyére.
A jó vezetőnek olyan környezetet kell teremtenie, amelyben a beosztottak úgy érzik, hogy a bizonyítékalapú döntéseket mindenkor megfelelően jutalmazzák, bármi legyen is a végeredmény. Az eszményi szervezeti környezet mindenkit megfigyelésre, adatgyűjtésre és szókimondásra buzdít. Azok a főnökök, akik ilyen munkahelyi miliőt alakítanak ki, csupán egyvalamit kockáztatnak: azt, hogy az egójuk olykor megsínyli a helyzetet.
Nagyon sok fiatal érzi azt, hogy már ott áll a felnőttség kapujában, és hirtelen döntenie kell, mihez kezdjen az életével. Ilyenkor sokan hibás döntést hoznak, és utána hamar érezni kezdik, hogy amit választottak, az igazából nem az ő világuk. Sok ember nem azt a munkát végzi, és nem azt az életet éli, amit valójában szeretne.
A végtelen sok munka nehezen megkülönböztethető a semmi munkától. Egy-egy nap lehet ilyen, lényegében élvezkedős, de aztán valahogy másképp kell a napi élvezetadaghoz jutni.
Így tanulsz meg vezetőnek lenni: megteszed azt, ami a legjobban fáj. Amit inkább más valakire bíznál. A melóval jár. Így nyersz tiszteletet.
Az élet és a munka - ez a legcsodálatosabb, ami az embernek megadatott.
Csak akkor lehet jót csinálni, ha jóban vagy azzal, akivel csinálod.
A színésznek két halála van: ha sokat dolgozik, és ha keveset. A megfelelő arányt nagyon nehéz megtalálni.
Láttál-é az ő dolgában szorgalmatos embert? A királyok előtt álland, nem marad meg az alsó rendűek között.
A legjobb munkákban is csak pillanatokra érzi magát tehetségesnek az ember, a többi cipekedés. Ez így normális.
Az ember elutazhat a világ végére, elbújhat bárhová az idők végezetéig, de sehol sem szabadulhat meg a kötelességeitől, nem rázhatja le múltját.
Egy kétszemélyes kapcsolatban szinte önmagától alakul ki az elköteleződés, sőt az izzás. Egy nagyobb csoportban előfordulhat, hogy valaki meghúzza magát vagy csak ímmel-ámmal vesz részt a dolgokban. Kétszemélyes kapcsolatban nem lehet elbújni.
Az alkotó- és a szerelmes párok (vagy mély barátságok) közötti legnagyobb eltérés nem a kapcsolat belső dinamikájában mutatkozik, sokkal inkább a kapcsolat gyümölcsében: nem a folyamat más, hanem a cél. Egyszerűségénél fogva talán ostobaságnak hangzik, de kár lenne cifrázni: a remekül együttműködő kettősöket egyetlen dolog különbözteti meg a többiektől, mégpedig az, hogy valami nagyszerűt hoznak létre.
A kreativitás akkor jön létre, amikor az álmodozó találkozik a cselekvővel.