Idézetek a motivációról
Az élet nem arról szól, hogy hogyan élj és hogyan halj meg. Arról szól, hogy legyen, amiért élsz és amiért meghalsz.
Mindig lesznek emberek, akik megmondják, mire vagy képes és mire nem. Az egyetlen, amit tehetsz, az, hogy megfordulsz és annyit mondasz: akkor ide nézzetek!
Sok jó munkát tettem le az asztalra, de mindig jobban érdekel, mit tartogat a jövő.
Az igazi tartós, maradandó önbecsülés mindig a tettekhez kapcsolódik. Nehéz olyanra igazán őszintén büszkének lenni, amihez nem járult hozzá az ember.
Mindenkinek minden nap fel kell tennie a kérdést: büszke vagyok-e arra, amit aznap tettem? Milyen példát mutatok a gyerekeimnek, az élettársamnak vagy a kollégámnak? Előre vittem-e a világot, vagy nem?
A múlt maradjon a múlt, mert elpusztíthatja a jövőt. Élj úgy, ahogy a holnap megköveteli, ne azért, amit már a tegnap elvett.
Ha padlóra kerülsz, ha testileg-lelkileg a mélybe zuhansz, próbálj meg magadtól fölemelkedni. S előbb-utóbb azt tapasztalod majd, hogy a magasból húznak.
"Milyen szép!" - gondolja az ember, ha egy pillangót lát. De abba már senki sem gondol bele, hogy milyen átalakuláson ment keresztül az a pillangó. Amikor a hernyó bebábozódik, nem tudja, mi történik vele, nem érti, mi változik meg. Azt hiszi, meg fog halni. Hogy vége a világnak. A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte.
Mindig lehetetlennek tűnik, amíg meg nem csinálja valaki.
Bukásom vagy boldogulásom ügye nem másé, csupán az enyém.
A fenekeden ücsörögve nem hagyhatsz nyomot az idő homokjában. Vagy ki akarna féknyomot hagyni?
A segítők mindig készen állnak. Emberek, angyalok, látható és láthatatlan lények egész serege. De addig nem indulhatnak a segítségedre, míg te - önmagadtól - a föltápászkodás és fölemelkedés nagy erőfeszítéseit nem teszed meg.
A jó vagy rossz sorsod egyetlen emberen múlik: önmagadon!
Egy fiatal lélek nem lenne (...) képes a teljes lemondásra. Minden fáradt untsága összevéve sem elég hozzá, hogy legyőzze magában az újrakezdés heves vágyát. Sokáig nem ismertem fel a bennem rejlő életerőt. Talán meg fogja lepni, de rájöttem, minden önelégültség nélkül, hogy van bennem ellenállás - van erőm - van akaratom. És akkor még itt vannak a szép reggelek és az oly kedves barátok.
Voltak olyan idők, amikor szép volt minden, aztán, mint a dús búzamezők aratás után, csupaszon, magányosan maradtunk. Azonban semmi sem marad mozdulatlanul, ha van, ki elvesse, akkor a magok újra kihajtanak. (...) Az élet nem áll meg, ha van akaratod, és hited, sok mindent jobbá tehetsz.
Facebook
Pinterest