Idézetek a megbocsátásról
Mindannyian követünk el hibákat, ezért meg kell tudnunk bocsátani is.
Karl Rudolf Gerd von Rundstedt
Az ember összeragasztja, ami eltörött, de mindig tudni fogja, hol vannak a törésvonalak.
Nincs annyi bőr a világon, amennyivel beboríthatnánk az egész földet, hogy soha többé ne menjen tüske a talpunkba, de nem is kell. Elég egy akkorka darab, amekkora a talpunkat beborítja.
A hallgatást soha, a beszédet gyakran megbánjuk.
Játékos vagy, mint egy nagy gyerek legdurvább fegyvered a békülésre képesség.
Felejtened kell ahhoz, hogy ismét szeretni tudj!
A megbocsátás igen értékes erény, pedig nem kerül semmibe.
Ha egy férj megcsalja a feleségét, de mondjuk nem annyira, hogy el is akarja hagyni, ott maradna mellette, de az asszonynak fáj, nagyon fáj, mert megsérül a női önérzete. (...) Ha ilyenkor "csak" a nő sérül meg benne, helyre lehet hozni, ha nehezen is. Mert bár első indulatában elítél a megsebzett nő, mégis fölmenthet a benne élő bölcs Ember, aki tudja, hogy a nemi vágyakon túl létezik egy mélyebb szövetség közöttetek, amely nem sérült meg. Ha azonban az Ember sérül meg, akkor nincs tovább. Akkor nincs miről beszélni, mert ez a biztos jele annak, hogy hiányzik a férfi-nő vonzalomnál mélyebb, valódi szeretet.
Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
Jézus tettei és szavai ékesen bizonyítják, hogy a bűnt mindenkor el kell utasítanunk, viszont a bűnöst szeretnünk kell.
Amikor valóban megbocsátunk valakinek: elfelejtjük, amit ellenünk elkövetett.
Amíg szeretünk, elnézünk mindent: a szépnek, ha szörnyeteg, okosnak, ha rút.
Egyetlen férfi sem bocsátja meg, ha nem bocsátanak meg neki. Az ilyesmi Isten kiváltsága.
Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van.
Kegyelmet hogy remélsz, ha nem gyakorlod?
Facebook
Pinterest