Idézetek a kapcsolatról
A tanulság pedig az, hogy életünkben akárhogy jönnek-mennek a férfiak - lehet, hogy örömet hoznak, lehet, hogy bánatot okoznak nekünk - de bármi történik, mindig itt leszünk egymásnak, és mindig itt van a csokoládé.
Nem önmagadé vagy, hanem a közösségé.
Van, aki mindig, van, aki egyszer, Van, aki gyűlöl, van, akinek tetszel, Van, aki ellened, van, aki érted, Úgy kapod, ahogy kérted.
Add, hogy ne engem szeressenek, hanem én szeressek, mert akkor kap az ember, ha ad.
Olyan figyelmesen tudott hallgatni, hogy aki vele szemben ült, annak beszélnie kellett.
Szokás mondani, hogy azt bántod, akit szeretsz. Ez fordítva is igaz.
Mosolyogni annyi, mint magunkról elfeledkezni mások kedvéért.
Meg kell szerettetnünk magunkat, mert az emberek csak azokhoz igazságosak, akiket szeretnek.
Mikor az érvek szava gyönge, megszólalnak az ágyúk.
Egy párkapcsolat sokféle háborúságot, válságot, gyötrelmet rejthet magában. Hűtlenséget is. Hirtelen felszikrázó vad indulatokat. Mégis azt mondom, mindaddig érdemes csinálni, amíg a "szív szeme" átlát a viharok felhőin.
Legyünk figyelemmel azokra, akik boldogságunk okozói, kertészek ők: virággal borítják be lelkünket.
Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.
Minden, ami a közönyösség ellen tesz, nekem küldetés.
A világvége nem egy látványos durranás lesz, vagy fagyhalál, hanem a langymeleg, a közömbösség fog elvinni minket.
Minden embert másképp kell szeretni. Vagy nem szeretni. Ez is gond. Vannak lelkek, akikkel nehéz összehangolódnunk, mert épp ott szúrnak, ahol nekünk fáj. Vagy éppen fordítva: ott bántjuk őket, ahol érzékenyek.