Idézetek a kapcsolatról
A barátok formálják az embert: az első haver, az első barátnő, az első buli, az első nap az iskolában, a tapasztalatok, amelyeket az ember az otthonán kívül szerez. A személyiség összességében az iskolaudvarokon alakul.
Az ifjúságtól eltűrhető a kereső, megtaláló, majd elutasított kapcsolatok váltogatása, ha ügyel arra, hogy útját ne szegélyezzék érzelmi hullák, és ne remélje, hogy tetteiért nem tartozik erkölcsi felelősséggel.
Beenek volt egy elmélete az emberekkel kapcsolatban. Ruhadarabokhoz hasonlította őket. Azt szokta mondani, hogy bizonyos ruhadarabokat az ember felpróbál és pár pillanat alatt megállapítja, illenek-e hozzá, vagy nem. Más ruhadarabokról azt hiszi, hogy jól állnak neki, de amikor hazaviszi őket, rájön, hogy nem illenek a ruhatárában található egyetlen más darabokhoz sem. A legjobb ruhadarabok azok, amelyek mindig jól állnak az embernek, amelyek soha nem mennek ki a divatból, amelyekben mindig jól érzi magát, még akkor is, ha összementek a mosásban.
Ha valamelyikük akármilyen hatásra (...) felnőtté válik, már csak idegesíteni fogja partnere gyereklelkűsége, a másik riadtan nem érti, hogy mi történik, és csalódottan eltávolodnak egymástól.
A boltív két egymásnak támaszkodó gyengeség, melyből végtelen erő keletkezik.
Hallgassunk minden olyan dologról, ami egy kapcsolat szempontjából jelentéktelen, s a másiknak csak fájdalmat, megaláztatást vagy féltékenységet okoz. Ne légy gyáva és gyenge, viseld egyedül a terheidet, ne akard a partnered vállára lőcsölni!
Minél jobban kötődünk valakihez, aki függ tőlünk, mert szeretjük, vagy egyszerűen csak ismerjük, annál erősebb a fájdalom és a szenvedés.
A romos háznak teljesen össze kell dőlnie, hogy új épülhessen a helyén.
Csak egy valaki van a hatmilliárd ember között, akinek mondhatod: Barátom, fiam, leányom, hitvesem, édesapám, édesanyám, nagyapám, nagyanyám, szomszédom. Ők azok, akiket hatmilliárd ember nem tud pótolni.
Minden kapcsolat rohad néha. Azonnal elmenekülni - nem megoldás. Meg kell próbálnod megmenteni, kihúzni a rohadásból - ez az igazi emberi magatartás.
Végül is meddig él egy kapcsolat? Házasság vagy barátság - mindegy. (...) Ameddig úton vannak. Amíg még tartanak valahonnét valahová. Amikor már csak önmagukat ismétlik, végszavaik vannak, monológok hangzanak el, amelyek a beszélgetést helyettesítik, akkor véget ért.
Vannak olyanok, akiket az ember nem mer megsérteni. Azt érzi ilyenkor, hogy a világ összedőlne, a szemünk előtt dőlne össze, ha kimondana bizonyos dolgokat.
Csak egy démon csalhatja elő az igazi angyalt.
- Nem utálhatsz! - Miért? - Mert ahhoz előbb szeretned kéne.
A szív nem teljes anélkül az egy nélkül, aki átvészeli veled a vihart.