Idézetek a kapcsolatról
Mindannyian ismerjük azt a közép-afrikai betegséget, amit álomkórnak hívnak. De tudnunk kell, hogy van egy hasonló betegség, ami a lelket támadja meg - és nagyon veszélyes, mert észrevétlenül fertőz meg. Ha észreveszed a hozzád hasonlók iránti lelkesedés hiányának és a közönynek az első jeleit, légy résen! Az egyetlen módja, hogy megelőzzük ezt a betegséget, az, ha megértjük, hogy a lélek szenved, nagyon szenved, ha arra kényszerítjük, hogy felszínesen éljen. A lélek a szép és mély dolgokat szereti.
Ha jársz valakivel, akkor olyan, mintha sokáig tanulnád, hogy ki az a személy, de ha szakítotok, akkor az a sok minden feleslegessé válik.
Úgy kellenék, ahogy élni nem tudok, De hogy eljutsz hozzám ezen az úton, sose várhatod. Úgy festenék, mint az álomképeid, Hol a főalak csak érted él és mégsem létezik.
Inkább becsüljenek kevesebbre, és érjek többet.
Átköltenél, és az ihlet feltüzel, De a versbe illő változásban egyedül hiszel. Átfestenél, de én téged féltelek, Mer' az égbe nyúló vágyaid közt szakadék leszek.
Csak egy szilánkja vagyok annak a tükörnek, amelynek teljes alakját és formáját nem ismerem. Ennek ellenére azzal, ami rendelkezésemre áll, fényt tükrözhetek a világ sötét zugaiba - az emberek szívében lévő fekete foltokra -, és némely emberben bizonyos dolgokat megváltoztathatok. Ez az, amire én törekszem.
Nem mindenkit látok szívesen. Ha mindenkivel egyformán bánnék, senki sem lenne különleges.
A felelősség könnyen uralkodássá és birtoklássá fajulhat, ha oka nem a szeretet harmadik összetevője, a tisztelet.
Mindig gondoljunk arra, hogy falevél vagyunk az emberiség fáján. Nem élhetünk a többiek nélkül, nem létezünk a fa nélkül.
Azt hiszem, nagyon ritka, hogy a szokásos emberi konfliktusok úgy oldódjanak meg, ahogy a tévében szoktak. A valóságban állandóan visszatérnek, egyre kisebb köröket írnak le, míg végül eltűnnek. Illetve talán nem is eltűnnek, hanem fölszáradnak, mint sárfoltok a napon.
Soha ne engedd, hogy valaki ne legyen boldogabb a veled való találkozás után, mint előtte!
Mielőtt orvosok lettünk, orvostanhallgatók voltunk. Akkoriban rengeteget tanultunk a kémiáról. Szerves kémia, biokémia. Mindent megtanultunk. De ha két ember közötti kémiáról van szó, csak egy dolog számít: vagy ott van, vagy nincs.
Magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bűn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat.
Hibát követ el, aki arra vágyik, hogy megértsék, mielőtt még megfejtette volna önmagát.
Szeretettel hozzáérni a másikhoz, az egy dolog. Szerelemmel hozzáérni a másikhoz, óriási különbség. És mindezt lehet látni. A szerelem akkor marad meg, ha fel tudnak nézni egymásra, miközben egymástól függetlenül is élik életük összes szerepét.
Facebook
Pinterest