Idézetek a kapcsolatról
Aki nem akar egyedül maradni, az tegye félre álmai ideálját, és nézze meg, mennyi izgalmas lehetőség van körülötte. Nehezebb a dolgunk, ha mindenáron Marilyn Monroe-kat és James Deaneket keresünk. Ha azonban tartalmas kapcsolatot szeretnénk egy hozzánk hasonló beállítottságú emberrel, akit boldoggá akarunk tenni és segíteni akarjuk őt a fejlődésben, akkor a jó társaság magától megjelenik. A hippi korszakban gyakran idézték a Crosby, Stills, Nash and Young nótáját: "Ha nem kapod meg azt, akit szeretsz, szeresd azt, akit megkapsz!"
Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik.
A vágy ezer nyelven szól hozzánk. Mindezt megértem. De csak szabad emberek vethetik magukat ezekbe az áradó mély vizekbe... Minden más aljas csalás, rosszabb, mint a tudatos kegyetlenség. Emberek, akiknek közük van egymáshoz, nem élhetnek titokkal a szívükben. Ez a csalás értelme.
Az együttélés alapja gyakran nem a kölcsönös szerelem és tisztelet, hanem a félelem az egyedülléttől, a társfüggőség - pedig boldog csak a szabad ember lehet.
A legtöbb mai ember hazugságokkal átszőtt, nyomorúságos párkapcsolatban tengődik.
Bár minden egyes nap bizonyságot szolgáltat arról, hogy sok ezer ember él szerte a világon, akik osztoznak a hitemben, de értsd meg, ilyen a halandó szíve, szüksége van legalább egyetlen embernek a közeli, testmeleg, látható, érezhető, kézzelfogható szeretetére.
Az emberi léleknek valami olyan titka ez, mint zenének a hangok harmóniája. Nem azonosak, de kiegészítik egymást. Az igaz barátság olyan az emberi világ diszharmóniájában, mint egy finom, halk akkord.
A nyaka most is sima volt, barnára sült arcából ragyogóbban villant kék szeme. Egy szépséghibája volt csak: nem rám villogtatta.
Soha senkinek se engedd, Hogy megnyirbálja Arany álmaid ezüst szárnyait.
A bölcs harmóniában él másokkal, még ha azok véleménye eltérő is, a bolond az azonos véleményen lévőkkel sincs harmóniában.
Az élet hideg éjhez hasonló, de bizonyára szép, ha hideg éjjelen két magányos ember melengeti egymást, még akkor is, ha a barátság kedvéért kezük és szemük valótlant mond a másiknak.
A furcsa az, hogy valaki, akiről azt hisszük, hogy bennünk lakik, egyik pillanatról a másikra válik tökéletes idegenné. Egy idegen pedig hirtelen belénk költözhet.
Magadtól kérdezd: ajtód azért fontos-e, hogy zárd? vagy, hogy nyisd?
Ha tetszik nekik a srác, mindegy, akármilyen barom is, azt mondják, kisebbrendűségi komplexusa van, ha viszont nem tetszik, akkor lehet akármilyen rendes, vagy lehet akármekkora kisebbrendűségű komplexusa, azt mondják, beképzelt.
Kellenek a gyökerek: van egy hely a földön, ahol megszületünk, megtanulunk egy nyelvet és fölfedezzük, hogyan boldogultak őseink a nehézségekkel. Eljön az idő, amikor felelősek leszünk ezért a helyért. Kellenek a szárnyak. Megmutatják nekünk a képzelet végtelen horizontjait, elvisznek minket az álmainkhoz, elvezetnek távoli helyekre. A szárnyak segítenek abban, hogy megismerjük felebarátaink gyökereit, és tőlük is tanuljunk.
Facebook
Pinterest