Idézetek a kapcsolatról
Két fél csak akkor lehet egész, ha önmagukban is teljesek.
Azt hiszem, az első találkozás sikerének különösen nagy jelentősége van. Az első benyomások gyakran elkísérik az embert, olykor évekig hordozza magával őket, mint valami hozzánőtt csomagot. Ha pedig anya és gyermeke első találkozásáról van szó, akkor egyszerűen meghatározó.
A határ mindig ott van, ahol tudom és érzem, hogy ártok magamnak vagy a másik embernek.
A lovak mindig is sokkal többet megértettek, mint amit hajlandók voltak elárulni. Nem könnyű megállni, hogy előbb-utóbb ne formáljunk valamiféle véleményt egy másik lényről, ha az a másik lény nap nap után folyton a hátunkon lovagol. Másrészt viszont minden további nélkül lehetséges, hogy valaki nap nap után folyton egy másik lény hátán lovagoljon anélkül, hogy egy árva gondolatot szentelne is neki.
Az az ember, aki az apró, finom, pici jelekre nem figyel oda, és arra, hogy a másik milyen gesztusokat tesz felé, az éppúgy nem fogja észrevenni, kik azok, akik megérdemlik az őszinteségét, mint ahogy azt sem, ha figyelmeztető jelzést kap az élettől, és nem fog tudni változtatni.
Ne tedd mással azt, amit te sem akarsz, hogy veled megtegye, mert a valóságban a másik is Te vagy.
Főként a szegényebb lakónegyedekben élők szomszédsági kapcsolatait jellemzi az, hogy szolidárisak, támogatást és biztonságérzetet nyújtanak egymásnak, a szomszédságban szereznek barátokat.
A szomszédság elsődleges társadalmi térnek számít a nőknél, és szocializációs terepnek a gyermekeknél.
Mert (...) érdekeink kibogozhatatlanul összefonódnak, kénytelenek vagyunk elfogadni az erkölcsöt, mint nélkülözhetetlen kapcsolódási pontot az egyik ember és a másik ember boldogságra törekvése között.
Valami láthatatlan fonál köti egyik-másik embert egybe, ha nem is ismerik egymást. A fonál lehet mérföldekre nyúló, de egy napon, amikor találkoznak, csomót köt rá az égi kéz, s azt a csomót el nem oldhatja többé tán még a halál se.
Azok, akiket embertársaik nem érdekelnek, a legnagyobb nehézségekkel küzdenek az életben, és a legnagyobb akadályt jelentik mások számára.
A partner, akit meghódítottunk, akinek fontosak vagyunk, aki szeret bennünket, az nem más, mint tükör, vagyis mércéje annak, hogy kik és mik vagyunk, mennyit érünk.
Egy kapcsolat mindig két emberről szól. Ha csak magaddal foglalkozol, semmi értelme az egésznek.
Ha rájuk nézek, olyan könnyűnek tűnik kötődni egy másik emberi lényhez. Mintha senki nem mondta volna el nekik, hogy ez a világon a legnehezebb.
Miért olyan rohadt nehéz minden, olyan rohadtul rejtelmes, és tudta, hogy ez olyan kérdés, amire sosem fog kielégítő választ kapni... legfeljebb annyit, hogy ilyenek az emberi kapcsolatok. A válaszok, amelyek igazán számítanak, sosem érkeznek könnyen.
Facebook
Pinterest