Idézetek a kapcsolatról
Mi van az emberi szívben, hogy az ember megvet valakit azért, mert ez szereti?
Az emberek nem birtokolják egymást; bármilyen szerződést is kötnek, mindennap választják egymást.
Én nem akartalak kisajátítani, csak azt akartam, hogy szükséged legyen rám.
Az odaadás művészete éppoly nehéz és csodálatos, mint a nem odaadásé. A kettő nincs külön: egyszerre tanuljuk meg.
Én és az emberek szétválaszthatatlanul egyek. De ezt csak akkor élem meg, ha van középpontom: ha én Én vagyok. Csak akinek van közepe, tud másokkal táncot járni! Nem szédül bele a forgásba, s tudja, mikor kell a másikat elengedni s mikor átölelni. Mikor kötni és mikor oldani. Mikor nyitni és mikor zárni. Mikor kell igent és mikor nemet mondani.
Amikor a "mi" névmást használjuk, olyan cselekvésekről beszélünk, amelyek mögött két ember összetett lényének közös akarata rejlik. A legtöbb nyelvben külön névmás van erre. Azt hiszem, ez rendkívül fontos. Varázslatos dolgok történnek, ha két ember egyszerre így kezd gondolkodni.
Ki az, akihez hűnek kell lennünk? (...) Ebben a rohanó életfolyamban, amelybe csecsemőként csöppentünk bele, és öregként csapódunk majd a partra valahol, miközben mellettünk sodródó társaink előbb-utóbb lemaradnak, elmerülnek és elúsznak - ebben a szüntelen áradásban, ahol eltűnnek a régiek és új szereplőket hoz elénk az élet, hogy megismerjük, megszeressük és elfelejtsük őket... szóval hol van itt a hűség?!
Ha folyton azon törném a fejem, hogy mi járhat a dilinyósok agyában, nem jutna időm az értelmes emberekre.
Néha a társak találnak ránk, és hiába próbáljuk távol tartani őket, akkor is helyet találnak az életünkben, míg rá nem eszmélünk, hogy szükségünk van rájuk.
Akármilyen tökéletes vagy is, amilyen persze nem lehetsz, (...) mindig lesz valaki, aki megmondja, hogy ez így nem jó! Nem lehetsz kóser mindenkinek. Nem is lehetsz mindig egyenletesen a zsenialitásod teljében, ugyanis gyarló matériából: emberből vagy.
Az élet csapatjáték.
Ha az ember becsukja a szemét, mindjárt nem látnak annyira bele.
A "Nem!", a világ legrövidebb szextörténete.
Egyesek számára a vita puszta kommunikációs forma. Emellett azt is jelzi, hogy kiegyenlítettek az erőviszonyok a kapcsolatban. Nekem mindig gyanús, ha olyan párral találkozom, ahol az egyik tart attól, hogy szóvá tegye, ha valami gond van.
Mindig bántott, hogy nem felelek meg neked, de most...sajnálom, hogy soha nem feleltem meg magamnak.
Facebook
Pinterest