Idézetek a jóságról
Nem azért él az ember, hogy maga kövérségében hízzon, hanem azért, hogy az istenben bízva, segítsen azokon, akik bajban és tenger szenvedésben harapják utolsó falatjukat.
Csak úgy élni a vakvilágba nem érdemes, az a fontos, hogy az ember életének útja jósággal legyen kikövezve.
Aki nem bőkezű azzal, amije van, az becsapja magát, ha azt hiszi, hogy tehetősebben adakozóbb lenne... ha nem adunk a kevésből, a sokból sem fogunk adni.
Ha az ember mindig méricskélne, hogy kinek érdemes segíteni, tán soha senki nem segítene senkin.
Ha elég tisztességesek lennénk, akkor szüntelenül azt a jót keresnénk, ami javít és nem pusztít.
Minden, ami esztétikus, rejt legalább egy parányi jót; s mindennek, amit jónak nevezünk, megvan a maga különleges esztétikája.
Úgy viszonozhatjuk legjobban a segítséget, ha azt valaki másnak adjuk tovább.
Ami jó, azt sosem kell visszautasítani. Még akkor sem, ha az ember nem tudja, miért kapja.
Sok embert ismerek, akik csak azért próbálnak segíteni másokon, hogy ne kelljen szembenézniük a saját problémáikkal.
Egy dolog mások védelmében cselekedni. Egészen más, ha önző érdekből tesszük, mindegy, mennyire érthetőek azok az érdekek.
Gyakran elgondolkozom azon a mondáson, hogy "a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve". Vajon ez azt jelenti, hogy az emberek szándékai jók, de sosem váltják valóra őket? Vagy inkább azt, hogy jó dolgokat tesznek, de a végkifejlet mégis rossz? Azt hiszem, igazából nem sokat számít, melyik az igazság. Az eredmény így is, úgy is az, hogy általában nem a jó győzedelmeskedik.
Jézus nem azért volt jó, mert szenvedett, hanem azért szenvedett, mert jó volt.
A jó cselekedet sosem olyan jó, mint amikor nem vagy tudatában annak, hogy az jó - annyira elmerülsz a cselekedetben, hogy teljesen önfeledten vagy jó és erényes. A bal kezednek fogalma sincs arról, hogy jobbod valami jót és dicséretre méltót tesz.
Az már lényeges, ha valamit önzetlenül teszünk a másikért.
Az egyetlen igazi ajándék, ha magadból adsz egy darabot.