Idézetek Istenről
Valaha én is úr akartam lenni; ó bár jó szolga lehetnék! De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség.
Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.
Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt? Magasság? Mélység? Van-e ég? A tarka földi színpadon túl elindulok mégis Feléd.
Uram! A végtelen terében állsz, végességünkre tárod ablakod. Minden felborzolt tollú lény a lét-nemlét keskeny peremén ablakpárkányodon vacog.
A világ nem azonos Istennel, csupán teremtménye Istennek, ezért jelenhetett meg benne a bűn, a szeretet hiánya, ez a sötét és nyomasztó árnyék.
A Semmiből Isten felé tartok a föld porában. Micsoda szédítő, vad út örvényén jár a lábam!
A múlt és a jövő fátyollal takarja el előlünk Istent; égesd el hát mindkettőt lángoló tűzzel!
Az Atya a tenyerén tart minket. A halállal áttesz bennünket a másik tenyerébe - ennyi az egész.
Te is csak általa vagy. (...) Az ő rejtelmes eszköze, íróeszköze vagy. (...) A csillagok gyémánt-tengelye alatt veled is húz a földre egy rejtelmes, rövid vonalat.
Ne várj nagy dolgot életedbe, Kis hópelyhek az örömök, Szitáló, halk szirom-csodák. Rajtuk át Isten szól: jövök.
Minden vágyad az Isten szava benned mutatva, hogy merre rendelte menned.
Ha az Isten Változás és nem Állandóság, ha Isten Növekedés és Fejlődés, akkor nincs többé szükség a megbocsátás fogalmára. A megbocsátás puszta fogalma eleve feltételezi a rosszat, az Eredendő Bűnt. De ha a fejlődés próbálgatás és tévedés útján való növekedés, akkor hogy lehet a tévedés bűn? Ha egyszer hozzátartozik a növekedéshez? Miért, egy anya talán úgy érzi, hogy meg kell bocsátania a gyerekének, hogy éretlen almát evett vagy a tüzes kályhára tette a kezét? Szerettél már valaha igazán valakit vagy valamit? Például egy nőt: voltál már szerelmes? Ha tényleg igazán szeretted, ugye, sose jutott eszedbe, hogy megbocsáss neki valamit? Igaz? Akármit csinált, azt mind helyesnek találtad, nem? Akármilyen fájdalmat okozott vele. Akit szeretünk, annak nem kell megbocsátani. Megbocsátani azoknak kell, akiket nem szeretünk.
Az angyalok Isten legtisztább gondolatai, amelyek az igazság és a szeretet szárnyán szállnak.
Azért kell sok harcot vívni Idősen is, míg csendesen A szív az Úrban megpihen, S kész vagy az Ő kezéből venni: Hogy minden Ő, s te nem vagy semmi!
Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Facebook
Pinterest