Dzsalál ad-Dín Rúmí
1207. szeptember 30. — 1273. december 17. perzsa filozófus és költő
Meghaltam mint ásvány és növény lettem, Meghaltam mint növény és állattá váltam, Meghaltam mint állat és ember vagyok. Miért kellene félnem? Mikor váltam kevesebbé a haláltól?
Hajdanán ezeregy kívánsággal égtem, de abban az egy vágyamban, hogy téged ismerjelek, minden más elhomályosult.
Létezik olyan táplálék, amit nem a szájunkon át veszünk magunkhoz... a test és a lélek csészét formál. Amikor találkozol valakivel, valami becsöppen a csészébe.
Nem egy csepp vagy az óceánban. Az egész óceán vagy egyetlen cseppben.
A szerelmesek nem megismerkednek. Végig ott vannak egymásban.
Szépség és cselekvés egy és ugyanaz legyen.
Messze túl a Rossztettek s jótettek fogalmán Van egy mező. Ott találkozunk.
Az igazi szent a nép között járkál, azzal eszik és alszik, és a piacon ad és vesz, és megnősül, és a társalgásban részt vesz - és Istent soha, egyetlen pillanatra sem felejti el.
A világ olyan, mint a kút, minden cseppjében ezer nap alszik.
A múlt és a jövő fátyollal takarja el előlünk Istent; égesd el hát mindkettőt lángoló tűzzel!
Facebook
Pinterest