Idézetek a hűségről
Az még nem hűség, ha gyávák vagyunk a hűtlenséghez.
Az nem normális nő, aki húszévesen egy komoly kapcsolatot úgy akar elkezdeni, hogy hétvégente menne bulizni. Aki az én nőm, az nem megy bulizni. Engem nem járathat le.
A hűség hűséget érdemel.
A házasság (...) két ember megállapodása, pontosabban mindenkinek az egyéni megállapodása saját magával, hogy szeretne hűséges lenni.
Hűségesnek lenni annyi, mint tartani magunkat az elköteleződéseinkhez, lojálisnak és odaadónak lenni. A hűséges emberben megbízhatunk. Ha a bizalom megsemmisül, árulást élhetünk át.
A házas ember csak hűségben lehet igazán ember és igazán boldog.
Nemcsak a házasságát, hanem életét is elrontja, aki annyira nem tud magának parancsolni, hogy megcsalja házastársát. Alkalom akad elég a félrelépésre, mégis meg kell őrizni a hűséget.
Ha semmivé lennék, Eskünk akkor is él, A sírodba akkor is Vidd mindkettőnk szívét.
Örök szerelem, örök hűség szent fogadalmak, esküvések, kophatnak is, feledhetők is, ahogy szaporodnak az évek. És mégis vallom, tiszta szívvel, ellenében cudar világnak, lehet mindhalálig szeretni, ha elcsitulnak is vágyak.
Az igazi úriember sosem hagyja el a hölgyét.
Vajon a hűség igénye nem hiú kicsinyesség csupán? Kisebbrendűségi érzés vagy egoizmus? Vajon a másik boldogságát akarjuk, ha azt kívánjuk, hogy monogám életet éljen?
A férfi, aki nem képes önmagára vigyázni, a szerelmére, azt úgysem lehet hűségre, kitartásra kényszeríteni. Minden próba eleve kudarcra van ítélve.
Hogy megértsük a hűséget, ismernünk kell az árulást.
A kis dolog kis dolog, de a hűség a kis dolgokban nagy dolog.
Még a legigazabb lovag sem védelmezhet meg egy királyt saját maga ellen.