Idézetek a hűségről
A halottakhoz való hűség a legjobb jellemek sajátja.
A hűség nem érzés, hanem döntés.
Ha csak egyszer tiszta szívedből mondod: "szeretlek", ez többet ér, mintha százszor elismétled: "örökké hű leszek hozzád". Ebben az egy szóban, ebben az érzésben minden hűség benne van. Ez az érzés kényszerít hűségre. Örök hűségre.
Az ember megtartja a nagy ígéreteket, amiket az ágyban és a templomban tett, soha nem felejti el őket. Ha az ember így tesz, egyszerű az élete és világos a jövője.
Hunyhat a máglya Ezek a szomorú, vén szemek Nem néznek soha másra.
Barátságának gyökerei mindörökké mélyek és hatalmasak. Hűsége és ragaszkodása, mint a tömör lomb, menedéket nyújt azoknak, akiket szeret.
Elmegyek messze, és sohasem találhatsz meg, bármikor keresnél. Pedig egykor keresni fogsz. Majd súgok neked valamit, miért?... Olyan lesz a hajad, mint a sirály szárnya, a kedved, mint a kéményben a szél, a szomorúságod, mint a sír. Mikor keresni kezdel, engem, az ifjúságodat... Nem gondolsz álmatlan éjjelen többé a nőkre, akik betöltötték életedet, akik miatt szenvedtél, nyugtalankodtál, szaladgáltál, türelmetlenkedtél... akiket úgy hordoztál darab ideig a szívedben, mint bálványképeket... akik nélkül nem tudtál volna élni... akik végül mind megcsaltak, kiraboltak, lelkiismeretfurdalás nélkül elfelejtettek... mindenki elhagy, mind elfelejt, kíváncsi kis lábaikon új utakra mennek, újabb szerelmet űznek mohó, falánk kis szívükkel, a férfiak új mondanivalójára kíváncsiak... szeretők, szerelmek: tüzek és fagyok a férfi életének az országútján... időrabló oktalanságok, megkívánt borok, óhajtott mámorok... nadrágok és szoknyák... veréb- vagy fülemilehangok... éjszakák, amelyek elmúlnak... De én örökre a tiéd maradok.
Ha az ember a személyhez ragaszkodik, ha a személyhez hűséges, akkor előbb-utóbb az álmaihoz és saját magához lesz hűtlen.
Ha a Nyár a világon elhever, s aranyló délután Egy álom végre kibontakozik a fák alvó sudarán; Ha völgyet-hegyet, zöld vadont hűssel Nyugat szele tölt - Ide gyere! Hozzám visszagyere! S mondd: Itt legszebb a Föld!
S vajjon, ha egyszer hajt a Sorsom: harcolni vérvirágos tengeren, szeretni fogsz-e úgy is, kedvesem? S vajjon, ha majd megismered az útat, s döbbenve látod: mennyi, mennyi vész; útatlan végtelenbe elkísérsz?
Ki az, akihez hűnek kell lennünk? (...) Ebben a rohanó életfolyamban, amelybe csecsemőként csöppentünk bele, és öregként csapódunk majd a partra valahol, miközben mellettünk sodródó társaink előbb-utóbb lemaradnak, elmerülnek és elúsznak - ebben a szüntelen áradásban, ahol eltűnnek a régiek és új szereplőket hoz elénk az élet, hogy megismerjük, megszeressük és elfelejtsük őket... szóval hol van itt a hűség?!
Én is írom énekem: ha már szeretlek téged, tedd könnyüvé énnekem ezt a nehéz hűséget.
S akkor, ha majd fájdalmak súlya nyom, fele bánatod én veszem magamra, és bűneid felét is vállalom.
Minden nő szívesen lenne hűséges. Csak olyan férfit nehéz találni, akihez hű lehetne maradni.
Sokkal könnyebb idegeneket elárulni, mint barátokat.
Facebook
Pinterest