Idézetek a gyermekről
Vajon milyen lenne a világ, ha a gyerekek nem veszítenék el a maguk naiv hitét, ami éppen naiv voltánál fogva nem ismer korlátokat?
Reményteljesnek tartom azokat a gyerekeket, akikben van elegendő spiritusz a komiszkodásra; annál lehangolóbbak azok, akik puszta tehetetlenségből mintagyerekek.
Néha úgy gondolom, amikor a gyerek felnő, akkor nő fel a szülő is.
A gyerekek mindenkiben megbíznak. Elhiszik, hogy nyugodtan megehetik, amit adnak nekik. Elhiszik, hogy arra kell menni, amerre mutatják nekik. Nem kérdezik, hogy miért. Ha teletömöd a gyereket cukorral és telített zsírsavval, akkor egy életre a barátod marad. A felnőttekkel sokkal nehezebb.
Azt hiszem, az emberek addig érnek valamit, amíg gyerekek képesek maradni. És mi a gyerek? Kicsi ember, aki még élvezetét leli a játékban. Én már csak unatkozni tudok játék közben is. Kiveszett belőlem a gyermek egészen. Elpárolgott a képzelgés adománya, amely talán egyedül képes tetszetőssé festeni a dolgokat, az eseményeket. Nincs erőm hozzá, hogy legalább a képzeletem szülte erényekkel ruházzak fel embereket, vagy legalább csak a magam cselekedeteibe magyarázzak bele némi magasabbrendű szépséget...
A csodagyerekeket úgy is lehet tekinteni, mint a tökéletes fejlődés példáit. Ezekben a gyerekekben több kritikus faktor szokatlanul jó összeilleszkedése hozza létre a különleges képességeket.
- Nagyi, beszélni kell veled! Mondd meg, hogyan lesz a gyerek! Dédi ezt úgy magyarázta, gólya hozza a kórházba. Mert a gólyát oda várják, gyógyítgatják fáradt szárnyát. De van gólya? Vagy ez mese? Képen láttam, amúgy sose.
Gyerekkoromban én voltam a legkisebb a családban. A legkisebbek mindig mókamesterek (...), mivel csak egy-egy jó poénnal tudnak bekapcsolódni a felnőttek társalgásába.
Milyen sok érzés, csiszolás, csalódás, zátonyra futás, sírás és elesés kell ahhoz, amíg a gyerek a lényeget megtanulja. Amíg rájön, hogy beszélni: könnyű... cselekedni: nehéz. Amíg elhiszi, hogy nem mindig az szeret, aki simogat és nem mindig haragszik rá és nem szereti, aki büntet.
A gyerekek azt a boldogságot érzik, amikor egy hülyeséget látnak, amit minden embernek kéne, és akkor sokkal boldogabb lenne az egész világ.
Nemcsak a két ölelkező test vonzza egymást, hanem a lélek is, a leendő gyermek lelke.
Egészen más gyerekként megélni egy politikai rendszert, mint felnőttként.
A gyermek élete roppant gazdag, az egész világ benne rejlik, ám a külvilág számára mindez nem látható.
Az embertelenségről semmi sem vall megrendítőbben és pontosabban, mint a gyermeksikoly.
Mikor a gyermek gyermek volt, látta maga előtt, milyen a Paradicsom, most csak a ketchupos kenyeret tömi magába. Mikor a gyermek gyermek volt, nem tudta elképzelni a semmit, most a mindent magának akarja.
Facebook
Pinterest