Idézetek filmekből
Fura dolog a búcsúzás: elronthatja a napot, akár az egész életet.
Tudod, hogy szeretnék neked megadni mindent, igaz? De nem lehet, mert kiégtem. Üres vagyok.
Ha farmer vagy, törődnöd kell a növényeiddel, és nem a magon vagy a talajon múlik, hanem hogy foglalkozol velük minden nap, amíg csak világ a világ.
Kamaszok... Azt hiszik, már mindent tudnak. Az ember a kisollóját nyújtja, de nekik a metszőolló kell.
Minél tovább ismersz valakit, annál többet változik a külseje. Egy igazán vonzó ember is egyre rondábbá válhat, ha utálod. Közben más, akit alig vettél észre, akire épphogy egyszer ránéztél, ha megszereted, abból egyszerre a világ legszebb tüneménye válhat, és nem akarsz mást, csak a közelében lenni.
Mindannyian szeretnénk megőrizni valamit, amit elfeledtünk vagy elutasítottunk, mert talán nem értettük meg, milyen sokat hagytunk hátra. Nem felejthetjük el, ami régen szép volt, különben nem ismerjük fel, még ha szembe jön is velünk az utcán.
Mi van, ha ez nem az az életünk, ami eredetileg lenne? Mi van, ha volt valami más életünk, és valamiért megváltoztattuk?
Csonttörések, repedt szervek, hússzakadás. A húst összevarrjuk, a kárt helyrehozzuk, a fájdalom enyhül. De ha az élet omlik össze, ha mi omlunk össze, a tudomány megáll. Nincsenek írott szabályok, csak rá kell éreznünk, hogy mit tegyünk.
Ezek a gabonakörösök balfék alakok, akiknek sose jutott barátnő. Harminc évesek, titkos jeleket dolgoznak ki, és mítoszokat olvasnak, titkos társaságokat szerveznek, aztán még több balfék lép be, akiknek nem jutott barátnő. Azért csinálják, mert ki akarnak tűnni. Nagy csalás. Balfékek csinálták huszonöt éve, ma új balfékek folytatják.
Szép délibáb csillog, ékes, csalfa káprázat belül. Magasra száll az égen át, a remény illan, messze száll, forgandó szerencse engem elkísér. Szép délibáb csillog, ékes, csalfa káprázat belül.
Az ember nem azt kapja, amit érdemel, hanem amit kap.
Muszáj táplálkoznunk, kibocsátani a salakanyagokat, és oxigént felvenni a sejtműködéshez. Minden más választható.
Az élethez kell is némi őrültség, máskülönben csupa szürke hétköznap lenne az egész.
Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, Frodó úr, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, Frodó úr, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, de nem tették. Továbbmentek, mert volt mibe kapaszkodniuk. (...) Akad még jó ebben a világban, Frodó úr, amiért érdemes küzdeni.
Olyan dolog nem létezik, hogy megíratlan élet, csak amit rosszul írnak meg.
Facebook
Pinterest