Idézetek filmekből
Mióta világ a világ, az ember csodálta a madarak nagyszerű képességét, melynek köszönhetően bármikor elszakadhatnak a földtől. Tudják: szárnyal, mint egy sas. Ilyesmik. De bármilyen metaforákat találjunk is ki, egyikünknek sem nőtt még szárnya, és a gravitáció mindenkire érvényes. Előbb vagy utóbb minden talajt fog majd. És ez mintha a kapcsolatokra is igaz volna. Járhatnak akármilyen boldogan a fellegekben, az az egy biztos, hogy a végén pofára esnek.
Az az ember, aki nem hisz a csodákban vagy a varázslatban, nem több egy élőhalottnál.
Egyre jobban értékelem az életemet. Ezt az egy esélyt kaptam, és minden nap megkérdezem, mi az, ami érdekel, min tudok nevetni, mit tartok fontosnak. Minden napunk az utolsó.
Néha a bűntudat kis ár a boldogságért.
Attól szép egy emlék, ha nem eleveníti fel a múlt fájdalmát.
Olyan szerencsétlenül alakul minden kapcsolatom, mindig úgy viselkedek, mintha nem lenne szükségem a másikra, de közben belehalok, belehalok az érzéketlenségbe, nem érzek fájdalmat, sem izgalmat, még keserűséget sem.
Óvakodjatok a hamis prófétáktól - báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Ilyen a gonosz igazából. Nem valami leplezetlenül machiavellista figura szarvakkal meg farokkal, hanem lopakodó ellenség, aki barátnak álcázza magát, olyan, akiben bízol, talán még szereted is, akit beengedsz az életedbe. És túl későn jössz rá, hogy csak feldúlja.
Fiatalabb korunkban úgy gondoljuk, annyi nagy találkozás vár ránk még az életünk során, de lassan rájövünk, ez csak párszor fordulhat elő.
Azt mondják, hogy a legszomorúbb dolog, amivel az ember valaha is szembekerül, az, ami megtörténhet vele. De milyen volt az az ember, aki szembenézett vele? Vagy milyen nem volt? Esetleg milyen nem lesz már többé? Sosem könnyű a jó utat választani. De ennek a döntésnek a meghozatalakor csakis a szívünkre hallgathatunk. Néha megtaláljuk a jobb felé vezető utat. Néha harcolunk a hibáink, a rosszindulatunk és féltékenységünk miatt, hogy megbánjuk és bűnbocsánatot nyerjünk. És a szégyen miatt, amit azért érzünk, mert nem azok az emberek vagyunk, akiknek lennünk kellene. És van, hogy megtaláljuk a jobb felé vezető utat… de van, hogy az a valami jobb dolog talál meg minket.
Előfordul, hogy egy emléket olyan mélyre elások, hogy el is felejtem, így kevésbé fájdalmas, mint nap mint nap szembesülni vele.
Minek félni a holnaptól, ha csak a mai nap van a hatalmunkban?
- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza. - Akkor mi lesz? - Csak sodródsz a világban mindennel együtt.
Mindenkinek vannak problémái. De feláldozhatjuk érte a jó pillanatokat?
Aki ilyen sokáig sötétben élt, az már egy villanástól is boldog. Furcsa gondolataid támadnak és jobb, ha odafigyelsz rájuk. Lehet hogy a sorsod szólított és nem figyeltél? Vagy egy titkos üzenet van előtted és nem olvastad el? Ez az utolsó lehetőséged? Kívánsz élni vele? Vagy meg nem élt életekkel az ereidben szállsz a sírba?
Az ember a megélt pillanatainak az egésze.
Facebook
Pinterest