Idézetek a felfogásról
Nincs az az akaraterő, amely ki ne merülne egyszer. Ha mi másszuk is meg a legmagasabb hegyet mindenki közül, az még nem jelenti azt, hogy nincs olyan csúcs, amely ne fogna ki rajtunk.
Minden munka: amit meg kell tenni, és minden szórakozás: amit önként vállal az ember.
A gyalogok csak a saját bajtársaikat látják maguk mellett, szemben pedig az ellenséget. Egy királynak viszont más rálátása van a táblára. A legnagyobb ellenségei körülveszik. A sajátjai pedig könnyen csapdába ejthetik.
A turistaosztály ugyanakkor landol, mint az első osztály.
Az igazságnak sokféle perspektívája van. Ha csak egyre szorítkozunk, vészesen közel kerülünk az abszolút hibához.
Ahol nincs kockázat a feladatban, ott nem lehet dicsőség a megvalósításában.
Mosogatni azért jó, mert volt mit enni. Sáros lábnyomokat felmosni azért jó, mert volt jövés-menés. Zökkenj ki a szokásos zsörtölődő állapotodból. Figyeld meg, hogy így hamarabb végzel-e!
A gyerekek fekete-fehéren látnak mindent (...). Számukra csak rossz vagy jó, bűnös vagy ártatlan létezik. Nagyon érzékenyek. Minél idősebb valaki, annál több árnyalatát kezdi el érzékelni a körülötte lévő világnak.
A szépség annak a kérdése, hogy mire állítjuk be a szemünket és a tudatunkat. Ha valaki a világból a kegyetlenséget és az iszonyatot akarja látni, hát abból nagyon sok van. De ha az irgalomra fókuszálunk, a valódi értelemben vett szépre, akkor meglátjuk. Be kell állítani az optikát.
Az évek mit sem jelentenek. Csak az számít, ami az évek alatt történik.
Az ember mindig időt veszít, ha túl gyorsan akar haladni.
Ami az egyik helyen lehúzza, egy másik helyen felemeli az embert.
A jó festő másol, a zseniális lop.
Az ivás egy nagyon emocionális dolog. Kiráz téged a hétköznapok egyhangúságából, kiráz mindenből, ami ugyanaz. Kiráncigál a testedből, az elmédből, és a falnak vág. Mindig is úgy érzem, hogy az ivás az öngyilkosság egy fajtája, ami megengedi, hogy visszatérj az életbe, és holnap elölről kezdhess mindent. Mintha megölnéd magad, és aztán újjászületnél. Ha jól számolom, már vagy tíz- vagy tizenötezer életet éltem.
Vicces, milyen nagynak látjuk a dolgokat, amikor kicsik vagyunk, de amikor valamivel idősebb korunkban újra meglátogatjuk őket, akkor jövünk rá, mennyivel kisebbek, mint gondoltuk, és milyen aprók is voltunk valamikor.
Facebook
Pinterest