Idézetek a felfogásról
Mi lenne, ha az iskolában olyan "képzőművészeti órára" kéne járni, ahol csak azt tanítják, hogyan kell kerítést festeni? Mi lenne, ha sohasem mutatnák meg Leonardo da Vinci és Picasso festményeit? Értékelnéd-e akkor a képzőművészetet? Akarnál-e többet tanulni róla? Kétlem. Valószínűleg azt mondanád, "az iskolában elvesztegetett idő volt képzőművészetet tanulni. Ha a kerítésemet valaha is festeni kell, felveszek majd valakit, aki megcsinálja". Talán nevetségesen hangzik, de a matematikát így tanítják, és legtöbbünk szemében ez olyan, mint azt nézni, hogyan szárad meg a festék a kerítésen. Míg a nagy mesterek festményei könnyen elérhetők mindenki számára, a nagy mesterek matekja legtöbbünk elől el van zárva.
Ha nincs megoldás, meg kell vizsgálni, van-e probléma egyáltalán.
Segít, ha az ember ugyanazt a történetet más nézőpontból hallja. Néha nem tűnik ugyanannak az információnak, amikor más szájból hallani.
A német filozófus, Friedrich Nietzsche úgy hitte, az erkölcsiség mindössze az alsóbbrendű emberek hordáinak kitalációja, amelynek segítségével korlátozhatják a felsőbbrendűeket. Nem árt tudni, hogy szifiliszben halt meg.
Bár a színek többen vannak, és olykor talán csábítóbbak is, mégsem szabad azt hinnünk, hogy a fekete és a fehér nem léteznek.
Nincs rossz előadó, csak szar közönség.
A részletre való koncentrálás mindig az összefüggések megértését veszélyezteti.
Ha érdeklődő szemmel tekintünk a világra, rádöbbenünk, hogy a dolgok egyáltalán nem maguktól értetődők.
Az emberi elmével (...) egy új lehetőség jött létre, a dolgok mögé való látás képessége.
Gondolkodásunk evolúciója során a természetes szelekció a praktikus és érdekalapú megoldásokat jutalmazta, vak volt viszont az elvont eszmék összefüggései és igazságai iránt. Az emberi agy tragikus vonása, hogy az értelem szabadsága helyett önigazoló prekoncepciók uralma alatt áll.
Az elmét sötét burokként veszik körül az előítéletek, ezért a külvilág történései sohasem eredeti valójukban, hanem a burok optikáján megtörve érkeznek az agyba.
Egyedül akkor vagy, ha nincs senkid. Magányos akkor, ha a legjobb társaságban önmagaddal vagy.
Az a műalkotás, amely kizárólag a hírnévre törekszik, soha nem tesz híressé. A hírnév egy másfajta tevékenység mellékterméke. Nem azért mész be egy étterembe, hogy utána szarj egy jót.
Valaki azért lesz rendőr, hogy a világot jobbá változtassa, valaki azért lesz vandál, hogy a világ valóban jobban nézzen ki.
Az, ami szép, nem mindig jó, de az, ami jó, az mindig gyönyörű.
Facebook
Pinterest