Idézetek a felelősségről
Mindannak, amit tesz az ember, megvan a következménye mások és önmaga számára is.
Ha farmer vagy, törődnöd kell a növényeiddel, és nem a magon vagy a talajon múlik, hanem hogy foglalkozol velük minden nap, amíg csak világ a világ.
Akik kutyával fekszenek, bolhákkal ébrednek.
Csak a kötelesség teljesítése adja meg az embernek az élet nyugalmát és a lelkierőt.
A férfi igazi mércéje nem a kora, hanem az, hogyan gondoskodik azokról, akik tőle függnek.
Akkor megértettem, mi az: férfinak lenni. Végre tudatosult bennem, hogy férfinak lenni annyi, mint gondoskodni azokról, akik fontosak a számunkra. Bárhogyan is. Ha máshogy nem, akkor az életünk árán.
A legnagyobb hősiesség megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ. S ennél is igazibb hősiesség megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél.
Az értelem, a tudás és a lélek a miénk. Az Istentől kaptuk. Örökbe. De még ezekkel is azt teszünk, amit akarunk. Csak egyszer be kell számolni róluk..., hogy mit csináltunk velük.
Néha az ember elfelejt együtt érezni, és inkább másokat hibáztat mindenért, még az olyan dolgokért is, amikről nem tudta, hogy rossz, amikor elkövette.
Végül is majdnem minden rajtunk múlik. Majdnem. De a szerencsének is adjunk egy kis esélyt.
Az, aki csak a fényt keresi és közben kitér a felelősség alól, az sosem lel rá a megvilágosodásra. Éppúgy, mint az is, aki hosszan néz a napba, végül megvakul.
Az irány: ráébreszteni a világot arra, hogy mi történt velünk, és ráébreszteni a magyarokat arra, hogy nekünk kötelességünk van.
Ha megállapítottuk, meddig terjed a felelősségünk, képesek leszünk eleget tenni kötelességeinknek, és elengedni azokat a dolgokat, amelyekért nem mi vagyunk a felelősek. Így több örömünket lelhetjük abban, ha támogatjuk embertársainkat, és harmonikusabb együttműködésen alapuló kapcsolatot létesíthetünk velük.
A felelősség... Ebben a világunkban a felelősség nem vállalása olyannyira hozzákapcsolódott a szabadság érzetéhez, hogy az emberek elfelejtik, hogy ez nem a szabadságot jelenti, hanem a szabadosságot. Olyanokra jellemző ez, akik egy kis időt sem mernek egyedül eltölteni önmagukkal.
Mert a bosszú a dolog könnyebbik része, a nehezebb akkor kezdődik, amikor az élet megy tovább. A neheze az, hogy együtt kell élned a történtekkel. Azzal, amit tettél, és amit veled vagy azokkal, akiket szeretsz, tettek.