Idézetek a felelősségről
A rendőrség, édes fiam, a világ legügyefogyottabb intézménye, az államhatalom pedig a leggyengébb, mihelyt tisztán személyes ügyről van szó. Sem egyik, sem másik nem képes a szívekben olvasni. Józan ésszel kívánni lehet tőlük, hogy kifürkésszék valamely cselekedet értelmi szerzőit. Tudni kell azonban, hogy mind az állam, mind a rendőrség erre a célra fölöttébb alkalmatlan: hiányzik belőlük mindenekelőtt az a személyes érdeklődés, amely mindent föltár az előtt, aki mindent tudni akar. Nincs a világon hatalom, amelyik képes lenne megakadályozni egy gyilkost vagy egy méregkeverőt abban, hogy egy herceg szívéhez, illetve egy tisztességes ember gyomrához férkőzzék. A szenvedély a legjobb rendőrség.
Ne vádaskodjunk az objektív körülmények ellen, hanem vállaljuk, hogy saját életformánkért mi vagyunk a felelősek.
Amikor egy férfinak a büszkesége és a felelősség között kell választania, csaknem mindig a büszkeséget választja - ha a felelősség elrabolja a férfiasságát.
A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket.
Sajnos, sokszor egyesek büszkébbek egy birtokukban lévő különleges ékszerre vagy festményre, mint saját szüleikre vagy éppen gyermekükre. Holott ezek a személyek belőlünk építkeznek, a mi hozzáállásunkat, viselkedésünket tükrözik. Ha nem becsüljük őket, magunkat értékeljük le.
A gyermekeket elsősorban nem az neveli, amit mondanak nekik, hanem az, amit látnak, amiben élnek.
Minden ígéretet számon kérnek egyszer.
A felelősség-nem-vállalás és -hárítás mára össznépi élettevékenységgé vált.
A szabályok és az előírások többnyire megkönnyítik az ember életét, és segítenek eligazodni az életben. Egyes dolgok helyesek, mások helytelenek, és a két véglet között ott van egy nagy szürke terület. Mégis jobb, ha az ember tudja, hogy egy bizonyos helyzetben a szürke melyik árnyalata alkalmazható.
Néha a balesetek egyszerűen megtörténnek. (...) Haragudni akarsz saját magadra, mert könnyebb elviselni, ha magadat hibáztathatod. De ha olyasmiért okolod magad, amiről nem tehetsz, nem segítesz senkin. (...) Azt hiszem, ez olyan, hogy a lelkünk mélyén azt akarjuk hinni, hogy mindennek, ami történik, van oka. Pedig nincsen. Az élet nem úgy működik. Néha az ember rosszkor van rossz helyen.
A harcos nem érzelmileg szereti az ellenfelét, hanem univerzálisan. Egységet alkot vele. Saját erőkörébe vonja, s mintha önmagával táncolna, együtt pörögnek. És nemhogy félne tőle, hanem éppen ellenkezőleg: félti. És felelősséget érez a sorsáért. Célja a védelem, de tudja jól, hogy a harc során a Sors törvényeibe nyúl bele. Akár nyer, akár veszít, magára veszi a tett súlyát. S ha nem az egyetemes igazság - vagyis a szeretet - nevében cselekedett, függetlenül attól, hogy ő hal meg vagy az ellenfele: a felelősség az övé.
Ha az az eszköz éles és fényes, és nem tudod, mi az ördögöt kezdj vele, sok kárt okozhatsz.
Az ember nem csak akkor öl meg valakit, ha megmérgezi vagy leszúrja, hanem akkor is, ha nem tudja megmenteni.
A sötét Éj borzalmas palotája áll ott, kék felhők közt elrejtőzve egészen. Nüx palotája előtt áll Íapetosz fia, Atlasz, s tartja fején az eget, meg-megtámasztva kezével, nem lankadva; a rézküszöbön jön szembe naponta Éjszaka és Nappal, s egymás közelébe hogy érnek, egymást üdvözlik, de az egyik jön ki az ajtón, megy be a másik, nincs együtt soha otthon a kettő, mert ha az egyik házon kívül járja a földet, bennmarad és ott vár idejére a házban a másik, míg a sor aztán rákerül és útjára elindul.
Szabad vagyok, mert tudom; egyedül én vagyok erkölcsileg felelős mindenért, amit teszek.
Facebook
Pinterest