Idézetek a fejlődésről
Aki nem fogadja el, hogy a változtatás fájdalommal jár, annál soha nem fog bekövetkezni a fejlődés.
Az alaposan kitaposott ösvények nem vezetnek sehová.
Mindenki hibázik, valaki tanul is, valaki fent jó, valaki alul is.
Az élő anyagban önmagában nincsen cél, de az élet (...) az evolúció során létrehozta a célt, és az emberben megjelenő tudatos szándék domináns tényezővé válhat a további evolúciókban.
Ha valakiben van elegendő rugalmasság az új befogadására, akkor tanulni is képes majd, vagyis fejleszteni önmagát és előlépni a saját életében. Aki reális célokat tűz ki maga elé, tisztában van a képességeivel és értékeivel is. Ha nem ezt tesszük, az élet könnyen olyan agárversennyé válhat, ahol állandóan a műnyúl után rohanunk, soha el nem érve azt.
Ahhoz, hogy valamit elérhessünk, először bölcsebb tudni, hogy miért nincs, mint azt, hogy merre is van. Mert különben az odavezető utat újra és újra ugyanazokkal a tévedésekkel és rossz megoldóképletekkel közelítjük meg.
A legtöbb ember azt hiszi, hogy mindenben neki van igaza és csak akkor nyugszik meg, ha minden körülmények között, mindenben helybenhagyjuk állításait. Ha van bennünk valami ebből a rút tulajdonságból, tegyünk le róla, mert ez gátlója a fejlődésnek. Ha mindent csak a magunk kicsi látószögéből szemlélünk, és nem fogadjuk el senki másnak a véleményét, akkor láthatárunk mindig szűk marad.
Hogy megváltozzanak a körülményeid, neked kell először megváltoznod. Ahhoz, hogy más legyen a helyzeted, neked kell másnak lenned. Az anyagi sikert mindig meg kell, hogy előzze a személyiséged fejlődése.
- Észrevette már, hogy mégis van reménysugár? Kétszer egymás után sohasem követem el ugyanazt a hibát. - Nem nagy vigasz, ha mindig szolgálsz újabbakkal.
A hibáknál is biztos van egy felső határ, és ha egyszer a hibák végére érek, többet egyet sem fogok elkövetni! Ebből mégiscsak bátorságot meríthetek.
Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus az égből a bölcsesség szép világát; az terjeszt a nemzetekre dicsőséget és virágozást és közboldogságot, az teszi a jobbágyot meggyőződésből való kész engedelmű jobbággyá, az uralkodót a szívek uralkodójává, az embert emberré. Az vezeti végre a népet a józan értelem kötelein a maga kötelességeire, és a szív édes láncain a maga boldogságára.
Ha aszerint nézel valakit, például egy gyereket, amilyen ő most, a jelen pillanatban, azzal megakasztod a fejlődésének útját. Ha azonban aszerint nézel rá, hogy mivé lehetne, akkor segíted őt a fejlődésben.
Gyűlölöm a kétséget, de mégis, meggyőződésem, hogy a kételkedés az egyetlen mód bárminek a szemléletére, amiben érdemes hinni.
Reagálj új módon az újra, ne a régi berögződések alapján. Ha a régi alapján reagálsz, elhibázod: nem lesz híd közted és aközött, ami történik körülötted. Mindig késésben leszel, a vonat mindig elmegy az orrod előtt.
Azt hiszem, szögletesen születünk, és gömbölyűen halunk meg. (...) Ahogy az élet vize átmos minket, elveszítjük kiszögelléseinket, ami a javunkat szolgálhatja. (...) Ugyanakkor veszíthetünk abból a határtalan bölcsességből, amellyel születtünk. De a bölcsességnek a nyomai azért velünk maradnak, épp csak ki nem bökik a szemünket.
Facebook
Pinterest